Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

mékskálát tovább szélesítve idővel sertésbőrből bélést és talpbélést is készítettek. Az üzemben egyaránt foglalkoztak cseres és krómos kikészítéssel. 1939-től fokozatosan modernizálták a gépparkot, sőt saját pótkocsis teherautója is volt a gyárnak. Szilágyi a gyárat a cégnyilvántartásba csak 1942-ben vezettette be telephelyként a Hősök és a Teleki utcák sarkát megnevezve, ahol ezidőre már 60-70 munkás dolgozott. Biztosítani tudta a megfelelő mennyiségű nyersbőr kiutalást. Olyan lendületes volt az üzem fejlődése, hogy 1941ben évi 45 ezer pengőért kibérelte a budapesti Winternitz-féle bőrgyárat (Váci út 56. szám alatt). Ezzel olyan példával szolgált, ami debreceni vállalkozások esetében kiváltképp ritka, nevezetesen, hogy egy debreceni üzem hoz létre fiókgyárat Budapesten. 16 Ez a kiváló képességű ifjú részben családi, részben a korabeli politikai viszonyok miatt 1944. június 26-án véget vetett az életének, ahogy ezt a Bőriparosok és Bőrkereskedők Lapja 1944. július 1-i száma közölte. Az ekkor még csupán 27 éves Szilágyi István üzemének irányítását nővére, dr. Balázsné Szilágyi Mária vette át. Tőle azonban 1945. október 2-án a "Debreceni Tímárok Munkaszövetkezete" a Teleki utca 36. szám alatti üzemet, annak felszerelését, sőt a telken lévő lakást és annak berendezését is 1947. december 31-ig terjedő időre "haszonbérbe vette", ami nem volt más, mint előállamosítás. A haszonbér negyedévenként 300 quadrát marhaboxbőrben, vagy annak megfelelő értékű, az üzemben előállított más bőrben lett megállapítva. A Munkásszövetkezet azért is törekedett a Szilágyi-féle üzem megszerzésére, nehogy annak különleges gépparkjával, annak felhasználásával valaki is versenytársként jelentkezzen Debrecenben, mindenekelőtt a finomáruk előállítása területén. A későbbiekben a Szilágyi-féle üzem is a többi debreceni bőrgyár sorsára jutott. Gépeit leszerelték, s azokat más üzemekbe irányították át. így pl. a csiszológépet a budapesti Autókémiai Vállalatnak utalták ki. Más alkalommal egy bőrhasítógépet és egy nagy csávázó hordót a "Székesfehérvári Bőrgyár"-nak adtak át. A teljességhez hozzátartozik, hogy Szilágyiék pesti üzemét pedig az "Újpesti Bőripari Munkások Termelő, Beszerző, Értékesítő Munkaszövetkezete" vette birtokába olyannyira, hogy még arra is hívatottnak érezte magát, hogy írásban engedélyezze a Teleki utcai üzemnek a debreceni munkások általi "birtokbavételét". 17 A Szilágyi-féle üzem megszűntét, egyben családi tulajdonjogának megszűntét az Iparhatóság 1947-es dátummal jegyezte be. A gyár egykori helyén ma lakótelep áll. Elgondolkodtató az a kérdés, hogy XX. század során, amikor az volt az általános tendencia Debrecen tímáriparában, hogy erőteljesen csökken a