Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

vállalkozók, az önálló műhellyel rendelkező mesterek száma, mi tette lehetővé két évtized alatt négy gyár nagyságrendű üzem kiemelkedését a szakmából, ezáltal 1930-1938 között a város ipari szerkezetében egy nagyon lényeges változás bekövetkezését. Mert míg 1930-ban Debrecenben a gyári munkásság csupán 6,4%-a dolgozott a bőriparban, addig 1938-ra a gépjavító- és az élelmiszeripar után a legjelentősebb ágazattá fejlődött a maga 16,6%-os arányával, ami a Pikó- és a Szilágyi-féle üzemek létrejötte után még tovább módosult. Mindez akkor történt, amikor az országos bőripari arány 2,4% (1930-ban), illetve 3,1% (1938ban) volt. 18 A válasz korántsem egyszerű és egyáltalán nem uniformizálható, bár kétségtelenül e jelenségnek vannak közös vonásai is. Ez utóbbi tényezőkről szólva mindenképpen említést kell tenni arról a szorgalomról, szívósságról és kitartásról, mely valamennyiünk jellemzője volt. Rendszerint olyan családokból emelkedtek ki a gyáralapítók, amelyek már 45 generáción keresztül dolgoztak a szakmában (Veréb, Szilágyi, stb.), s ennek eredményeként másokat megelőző szakmai ismeretet is felhalmoztak. Pl. Szilágyiak esetében (Istvánnál!), ahol mindig azonos tónusú és egyenletes fekete zsíros bőröket állítottak elő. De korántsem volt elégséges csak a családi hagyomány és tapasztalat, hiszen a Szilágyi fiúk mind a heten tímárok lettek, és csak István fia, az ifjabb István lett gyáros. A debreceni sajátosság létrejöttének másik fontos tényezőjeként a technika ismeretét kell megemlítenünk. Míg a mesterek döntő része a század első évtizedeiben a hagyományos képműipari módszerekkel termelt, s óvatosságból hosszú időn keresztül csak figyelte, miként válik be a kezdeményezőknél a gépek használata, addig éppen a későbbi gyáralapítók a konzervatívokkal szemben jelentős előnyre tettek szert (Kiss Imre, Szilágyi István). Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az első szakmán belüli gépek jó része állami támogatásból kerültek Debrecenbe, tehát a technikai fejlesztésben elévülhetetlen érdemei voltak az akkori állami vezetésnek. Másrészt azt is el kell ismerni - idők elteltével -, hogy számos mester, a tagadhatatlan eredmények láttán, a munkafolyamatok jelentős részében motorizálta a termelését. A mesterek önállóságukat megtartva, anyagbeszerző, késztermék értékesítő szövetkezetet hoztak létre együttesen 20 ezer pengő üzletrész tőkével "Debreceni Tímártársulat Termelő és Értékesítő Szövetkezet" név alatt. Ezenfelül előállító tevékenységük technikáján is alaposan változtattak. A műhelyek döntő részét felszerelték faragógépekkel, motollával, kis Triumph hordókkal, fényezőgépekkel, alkalmazták a légsűrítős fes-