Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

kádas, földbe süllyesztett kilúgozó berendezés. E mellé egy besűrítő is épült. 1937-ben a feszült nemzetközi helyzet miatt visszaesett a kereslet, de a következő évben, a beruházási program (győri) meghirdetését követően biztosítva volt az üzem kapacitásának kihasználtsága. A meginduló háború akadályozta ugyan a nyers- és segédanyagok beszerzését. További problémát jelentett, hogy a kormányintézkedések a gyárakat nagy tételű készárú és nyersanyag tárolására kötelezték, árszabályozó rendeletek is megjelentek. Az előző, azaz a raktározás, a költségek lassú megtérülése miatt kamatveszteséget eredményezett, az utóbbiak pedig a haszonkulcsot kisebbítették, de a megrendelések növekedése mindezeket ellensúlyozta. A vállalat annyira nyereségessé lett, hogy 1940-re leírhatták az összes addigi veszteséget, azaz 49 ezer pengőt, sőt közel 10 ezer pengő nyereség is mutatkozott. Az ekkor már 160 munkással dolgozó üzem forgalma gyorsan emelkedett. 1939-ben 1,9 millió, 1940-ben 2,2 millió, 1941-ben 3,5 millió pengő volt. A nyereség is igen tekintélyes lett: 1941-ben 36 ezer, 1942-ben 79 ezer, 1943-ban 51 ezer pengő. A bedolgozott nyersbőr mennyisége hetenként meghaladta a 20 tonnát. A főgyártmányok ezidőben a talpkrupon, a vixos felsőbőr, a zsíros fekete tehénbőr és szandál hasszél voltak. A boxbőr gyártással 1930-tól felhagytak. 7 Miután 1944. október 19-én a szovjet csapatok bevonultak Debrecenbe, a városparancsnok Primulkov főhadnagy személyében katonai parancsnokot helyezett az üzem élére. A termelés hamarosan megindult köszönhetően a jelentős raktári készleteknek. November végén már 178 munkás dolgozott a gyárban és 1944. november 1. és december 24-e között 53.908 kg készárut állítottak elő, amelyből a Vörös Hadsereg 45.978 kilót vett igénybe. (A többiből kellett megoldani az üzemeltetés költségeit, a munkások fizetését, ellátását!) Naponta 1500 kg bőrt kellett átadni a szovjeteknek. A raktárkészlet közel két hónapra volt elegendő. Ezt követően a szovjetek gondoskodtak — vélhetőleg magyar területről - a nyersanyagellátásról. Az üzem munkásai közül 36-an 1945. április 7-én megalakították a "Debreceni Tímármunkások és Segédmunkások Munkaszövetkezetét". Egy öttagú bizottságot választottak, amely azután irányította az üzemet, szervezte a termelést. Különböző okok - elsősorban nyersanyaghiány - miatt 1945-ben csökkentették a termelést, s vele együtt a dolgozói létszámot is 40 fővel. 1945 júliusában az üzemet a szovjetek átadták a Munkásszövetkezetnek, ahol két évig Kiss Imrét, az egyik volt tulajdonost még mint üzemmérnököt alkalmazták. A "Kiss Testvérek Bőrgyára Rt."-t 1948. június