Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

18-i hatállyal, az államosítás végrehajtása után törölték az iparlajstromból. 8 1945-ben, de még inkább a következő' években egyre sűrűbben jelentkezett a nyersanyaghiány, a géppark is jelentősen leromlott. A kialakulatlan külföldi piacok sem tudták a hazai nyersanyagbázishoz képest túlméretezett bó'ripart ellátni, ezért a közben (államosítás után) "Hajdúsági Bőrgyár"-nak elnevezett, egykori Kiss-féle üzemet 1951. szeptember 20-án, ideiglenes jelleggel leállították. Az újra indítást ugyan 1954. november 1-ével elrendelték, de a tényleges termelés csak 1955. április 1-én kezdődhetett meg, mintegy 50-60 fővel. 9 Ezzel egy teljesen új társadalmi rendszerben, új termelési viszonyok között működő gyárrá alakult a valamikor "Kiss Testvérek Bőrgyára Rt". Pikó József és Fia Bőrgyára Pikó József 1890-ben született Hajdúhadházon. Szakképesítését Debrecenben szerezte meg és 1910-ben szabadult. Az I. világháború során hosszasan katonáskodott. A frontokon ötször sebesült meg, két nagyezüst, valamint kisezüst és bronz vitézségi érem kitüntetésben részesült. Leszerelése után élettörténetének, sorsa alakulásának meghatározó epizódja - a korabeli iparos körökben nem egyedülállóan - következett be, hogy feleségül vette özv. Végh Ferencné egykori tímármester özvegyét, s ezzel egy 2-3 segédet alkalmazó kisműhelyhez jutott. Az I. világháború után ezt a Vígkedvű Mihály utcán működő üzemet lendületesen fejlesztette és rövidesen 10-12 munkással dolgoztatott. Készítményei ezidőben a szokványos debreceni tímártermékek, a fekete zsíros- és vixosbőrök voltak. Az egyre fokozódó termeléshez azonban egyhamar szűknek bizonyult a Vígkedvű Mihály utcai műhely, ezért Pikó József megvásárolta a Híd utca 4. szám alatti 2 holdas területet, amely az egykori Magyar Szabadalmazott Patkógyár telephelye volt. Egy újabb évtized múlva, 1940-ben itt hozta létre nevelt fiával, dr. Végh Ferenccel együtt közkereseti társasági formában a város harmadik bőrgyárát. Az üzemet az I. fokú iparhatóságnál 1940. április 5-én jegyezték be. A Pikó-féle üzemben 80-100 munkást alkalmaztak, új készítményként már talpbőrt és szíjazatbőrt is előállítottak. Emellett változatlanul folyt a zsíros felsőbőrök, különösen a ványolt bőrök gyártása, mégpedig országosan elismert kiváló minőségben. Pikó vállalata, még mint kisipari műhely is sok kiállításon eredményesen szerepelt. 1926-ban nagy aranyéremmel tüntették ki, 1932-ben pedig elnyerte a legkiválóbbak részére alapított "ezüstkoszorús mester" kitüntetést, majd az Országos