Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

tását kezdték meg (lósevrót, marhaboxot és borjúboxot állítottak elő). A vállalat 1928. szeptember 1-től a négy Kiss testvér (Imre, Géza, Dénes, István) tulajdonát képezve, 250 ezer pengő alaptőkével részvénytársasággá alakult, s felvette a "Kiss Testvérek Bőrgyára Rt" cégnevet. Az igazgatóságba a négy testvéren kívül dr. Hegedűs Jenő, dr. Nagy István és Emerich Zsigmond került. Az ügyvezető igazgatói munkakört Kiss Dénes, az igazgatói állást Kiss Imre töltötte be. A vállalat jogtanácsosa dr. Nagy István lett, főkönyvelőnek Artner Irmát nevezték ki. Az alapításhoz komoly összegű hitelt nyújtott az Altalános Forgalmi Bank. Eleinte alig 30 munkás dolgozott a gyárban, bár elég jelentős géppark (szalaghasító, húsoló-, faragó-, blanzsírozó-, fényező-, puhító-, vasalógépek, forgóhordók, stb.) állt rendelkezésre. Az első év végére a cég válságba került. Ennek több oka volt. A világpiacon rendkívül változó volt a nyersbőr ára, s ilyen körülmények között a kalkuláció nehéz volt. Ráadásul a vevőkör bővítése érdekében nagymennyiségű árut hitelre is forgalmaztak, aminek az lett a következménye, hogy a gazdasági világválság miatt fizetőképtelenné vált vásárlóknak nyújtott hitel elveszett. A válság ideje alatt és az azt követő aszályos években, 1929-1935 között az üzemnek 23-4-20-10-4-1-1 ezer pengő volt a kimutatott vesztesége. Igaz közben 1932-ig minden évben több ezer pengő alapítási költséget leírtak, s így az alapítás költségeit az üzem a válság ideje alatt kitermelte. A gazdasági világválság idején kedvező tényként jelentkezett, hogy a védővámok alkalmazásával a külföldi vetélytársak kiszorultak a magyar piacról, s bár a lakosság vásárlóképessége csökkent, mégis a versenytársak távolléte miatt az eladási lehetőségek javultak. Más oldalról azonban a devizakorlátozások miatt több külföldi nyersanyagforrás elapadt, ami a gyártási folyamatban okozott fennakadást. Volt időszak, amikor a talpbőr előállítással csak a Kiss testvérek gyára foglalkozott. Az üzem nagyobb kapacitással működött, mint a város akkor létező másik bőrgyára, a Veréb-féle gyár. A harmincas évek közepén az üzem árukészlete (320-470 ezer pengő) igen nagy volt, s jelentős bankhitelt (150-250 ezer pengő) vettek igénybe a működtetéshez. Nagy összegű lett a hitelezés is (300-350 ezer pengő), de magasra nőtt a saját váltók (400-600 ezer pengő) összege is. Ezek a tételek az 1940-es években a többszörösükre nőttek. így pl. a bankhitel összege elérte az 1,6 milliót. Az igazgatósági jelentések tanúskodnak arról, hogyan, milyen lépésekben fokozták az üzem technikai fejlesztését. A két - már meglévő kazánhoz beszereztek egy 350 LE gőzgépet, amit elláttak dinamóval, ezáltal a gyár saját termelésű áramot használt. 1940-re elkészült a hat