Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

nyilvánulása jutott kifejezésre a Tímártársulaton belül szervezett "Forgalmi adóközösség"-ben. 1938. december 19-én megtartott közgyűlésen javaslatba hozták, hogy ebből a kedvezményt biztosító csoportosulásból zárják ki Veréb Lajost, nehogy az ő adókötelezettsége másokat terheljen. Amikor e kérdésben szavazásra került sor, - Veréb tiltakozása ellenére - 17-en a kizárás mellett szavaztak, mindössze hatan támogatták további tagságát, öten tartózkodtak a szavazástól. Más szempontból ugyanakkor elismerték eredményes munkásságát. Megkapta a kormánytanácsosi címet, alelnöke lett a Magyar Bőriparosok Szövetségének, valamint a Gyáriparosok Országos Szövetsége helyi csoportja választmányi tagjává választották 5 Kiss Testvérek Bőrgyára Rt. Időrendben másodikként, 1928-ban jött létre Debrecenben kisipari műhelyből nagy üzem, a "Kiss Testvérek Bőrgyára Rt.". Ennek előzményéhez tartozik, hogy Kiss Imre - a későbbi gyáralapítók édesapja - hozta létre 1870-ben a tímárműhelyét a Zöldfa utca 7. szám alatt. Segédévei során két évet töltött Bécsben, de az országon belül is több városban megfordult. Az így szerzett tapasztalatok alapján vezette be műhelyében 1890-től az UNION fixkéses kézihajtású hasítógép használatát a fekete zsíros bőrök készítéséhez. Szaktársai közül mindenkor kitűnt a fejlettebb technika alkalmazásával. 1908-ban pl. az állam segélyként több gépet is juttatott a debreceni tímároknak, melyekből Kiss Imre többnek a használatát is vállalta. 1900-tól már 7-8 ember dolgozott a műhelyében, ez a szám a világháború idejére a felére csökkent a katonai behívások miatt. Ezidőben a gyár felhagyott a civil igények kielégítésére készülő zsíros fekete bőrök előállításával és áttért a hadsereg által igényelt vixos felsőbőrök készítésére 6 Kiss Imre fiai közül Imre és Dénes 1915-ben önállósította magát és saját műhelyüket apjuk üzemének közelében, a Zöldfa utca 8. szám alatt hozták létre. De míg id. Kiss Imre továbbra is növényi cserzésű bőröket gyártott, a fiúk 1918-tól kezdődően már alkalmazták a krómcserzést és boxbőröket állítottak elő. Az ifjú Imre és Dénes kezdetben mindössze három géppel (faragó-, puhító- és fényező gépekkel) rendelkezett és 5-6 fővel dolgozott. Műhelyüket ekkor még: "Kiss Testvérek Tímárságának" nevezték. Közben édesapjuk 1918-ban átadta a fiainak a Zöldfa utca 7 szám alatti műhelyét. A testévek 1920-ban megvásárolták a Diószegi út 3. szám (ma Vágóhíd utca 3. szám) alatti telket, amelyen az egykori, 1914-ben leégett Erzsébet malom állt. A régi malomra ráépítettek egy második emeletet. Mivel a boxbőrnek az első világháború után nagy volt a kereslete, ennek a gyár-