Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

az első évben 40 munkást alkalmazott. Üzemét "Veréb Lajos Első Debreceni Bőrgyára" cégnév alatt működtette. Kezdetben zsíros fekete bőröket állított elő - mint általában a debreceni tímárok -, de a későbbiekben barkás bagaria bőröket, sőt talp- és talpbélés árukat is készített. Ezt követően chrom áruk, box, sevró és színes bagaria gyártására is berendezkedett. A főtermék azonban a zsíros fekete csizmabőr maradt, amelyből havonta ezreket állított elő. Az üzem gyári jellegét nem csupán a munkások magas száma, 1929ben már 80 munkással dolgozott, hanem gépi felszereltsége is megalapozta. A gyárnak nagy teljesítményű gőzkazánja, Triumph hordói, húsoló- és hasítógépei, ezenfelül faragógépe, blanzirozógépe, Alteva-féle vasalója volt, továbbá asztal- és dobtaszítógéppel, ránc eltűntető(Victória-féle), valamint talpbőr hengerlő géppel is rendelkezett. Sőt fejlett ventillátorral és kaloriferrel működő szárító-berendezés is megtalálható volt a gyárban. A termelés mértékére jellemző volt, hogy a növényi cserzést 30 betonkádban és 50 fóldbesüllyesztett, egyenként 1500 literes hordóban végezték. A gyár a gazdasági világválság alatt már 1929 decemberében leállt, néhány hónapos működés után egészen 1932-ig ismét szüneteltette a termelést. Csődbe került a vállalat. A válságot követően azonban újra indították, ez időtől kezdték meg a boxbőrök készítését. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején, a II. világháború során az egyre gyarapodó kincstári (katonaság) rendelések és a lakosság életszínvonalában beállt változás (ami együtt járt az utóbbiak fogyasztásának növekedésével) lehetőséget adott az üzem további fejlesztésére. Az 1939-ben még csak 25-30 munkást alkalmazó üzemben rövidesen 60, majd 100 főt is meghaladó dolgozót szerződtettek. Az üzemnek - ez is a fellendülést mutatja -, Budapesten saját lerakata is nyílt (Bp., VI. Paulay Ede utca). Nyersanyagának nagy százalékát szerezte be Romániából és Jugoszláviából, ezekre a helyekre tekintélyes mennyiségű készárut is szállított. 1945 után ebben a gyárban működött a debreceni Munkásszövetkezet által irányított II. számú Bőrgyár. Ez azonban rövid időn belül tönkrement, s 1947. szeptember 20-án egyesült az I. számú bőrgyárral (a volt Kiss-féle gyárral). Még ezt megelőzően 1947. július 3-án tűz ütött ki a gyárban. Az üzem gépeit, berendezését az egyesülést követően leszerelték, más bőrgyárakba irányították, azóta a Veréb Lajos Első Debreceni Bőrgyár egykori helyiségeiben vasüzem működik 4 Meg kell jegyeznünk, hogy Veréb Lajos kezdeményezése nem szolgált egyértelműen az egykori szaktársak örömére. Hiszen az országban, más városokban (Budapest, Pécs) működő bőrgyárak versenyét a Veréb-féle üzem közelebb hozta a debreceni tímárokhoz. Az ellenérzés egyik meg-