Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

együtt. A szaküzletek hálózatának kialakulása, szintén a gyárjellegű vállalkozásoknak kedvezett. A hatás nem maradt el. A kisműhelyek jelentós része nem bírta a versenyt. S ha maradtak is több generáción át működő vállalkozások és egy-egy családból egyidejűleg 4-7 műhelyt is fenntartók - mint pl. a Szilágyiak, Nagyok, Pethők -, mégis az önálló mesterek létszáma gyorsan csökkent. 1921-ben 89, 1928-ban 76, a gazdasági világválság hatására, de a bőrgyárak helybeli megjelenése miatt is 1931-ben már csak 36 fő rendelkezik saját műhellyel. A háborús konjunktúra hatására - bár közben magában Debrecenben is újabb bőrgyárak alakultak - 1940-en kissé újból emelkedett a tímárok száma 53-ra, majd a következő évben, 1941-ben 56 főre, sőt a II. világháború többi évében 100 fölé is nőtt az önálló tímárok száma. Jellemző adatként közölhetjük ugyanakkor azt is, hogy míg az 19291933 közötti, pusztítónak nevezett gazdasági világválság alatt szüneteltették, megszüntették és az iparosok nyilvántartásából töröltek együttesen 13 vállalkozást, addig ugyanezen címeken 1945-1949 között 29 tímárműhely szűnt meg. Magában az 1950-es évben további 68, és 1951-1956 között még 12 mester hagyta abba működését. Ez azt jelentette, hogy 1945-1956 között összesen 108 műhelyt tüntettek el Debrecenben az akkori gazdasági és politikai rendelkezések segítségével. Történt ez abban a városban ahol az egész országot tekintve legmagasabb létszámú volt a tímárság, ahol az ország tímárműhelyeinek fele dolgozott, s ahol az ún. zsíros bőrök országos termelésének 40%-át állították elő

2 Hogyan és mikor jöttek létre Debrecenben a bőrgyárak? A Veréb-féle bőrgyár A nagyüzemi bőrgyárak első debreceni képviselője, a Veréb Lajos - féle bőrgyár mintapéldája lehet a kisipari kézműves műhelyből gyári szintre emelkedő vállalkozásnak. A szerkezetváltást vállaló és végrehajtó tulajdonos 1885-ben született Debrecenben, de ősei már 1816-ban tímárműhellyel rendelkeztek a városban. Ezt a műhelyt helyezte át Veréb Lajos a Vígkedvű Mihály utca 37. szám alól az I. világháború után, 1920ban a Lónyai utca és az Akácfa utca sarkára (Lónyai utca 17. szám alá) egy olyan épületbe, amely azelőtt asztalos műhely volt

3 Veréb Lajos az új helyen lévő műhelyét jelentősen kibővítette, s már