Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - V. Szathmári Ibolya: A Tímárház – Kézművesek Háza létrejöttének krónikája

kiállítás megrendezése. Nagy Pál tanár úr személyében egy olyan szervező- és kutató egyéniségre találtunk, aki szakembereket is fölülmúló precizitással tárja fel az újabb- és újabb adalékokat. Az O segítségével jutottunk el Önhöz is. Mint muzeológus szakember szeretném alátámasztani kérését. A céhbehívó tábla, ami az Ön birtokában van, olyan ritkaságszámba menő céhtörténeti dokumentum, aminek feltétlenül a készülő, állandó kiállításban lenne a helye. Már eddig is szép számban kaptunk a mesterséget bemutató és illusztráló kéziszerszámokat, a történetiségre vonatkozóan azonban zömmel csak dokumentumanyag áll rendelkezésünkre, ezért is nagyon fontos lenne - központi helyen elhelyezve, az Ön (Önök nevét) feltüntetve - kiállítani a behívó táblát is. Kérjük, járuljon hozzá ahhoz, hogy beépíthessük a táblát az állandó kiállítás anyagába. Bízva abban, hogy döntése eredményeként látogatók sokasága megismerheti és megcsodálhatja a nagymúltú debreceni tímármesterség egyik különleges relikviáját, nagy tisztelettel üdvözli és nagyon jó egészséget kíván: V. Szathmári Ibolya" A vasárnaponként megjelenő fiatal embert Pető Józsefnek hívták, és nagyon érdekes dolgozatával nagy segítséget ad a tímársággal foglalkozó embereknek, így nekünk is. Nagy Gábor, aki 1932-től ebben a Tímárházban, Sárga József keze alatt dolgozott, itt tett mestervizsgát is, majd 1943-ban a Vígkedvű Mihály u. 25. szám alatt (Haláp utca sarka) Kovács József műhelyét bérelte. Ezt a műhelyt bombatámadás érte. 1945-ben, mivel Sárga István műhelye szabad volt, a társulat kérésére itt dolgozott az apám. Mindent meg tett annak érdekében, hogy saját műhelyünk legyen, ami 1946-ban sikerült, Honvéd u. 73. alatt felépült a műhely. 1949 végéig, mint minden tímár tudott dolgozni, mert utána szétverték a műhelyét. Betanított munkásként 1973-ban halt meg. Anyám Kőházy Ilona volt, öcsémmel és húgommal voltunk gyerekek akkor még, majd később, 47-ben és 49-ben született két kistestvér. Levelemet azokkal a gondolatokkal szeretném zárni, amit a találkozón mondtam, mint az egyik szervezője ennek a kiállításnak: "Meg vagyok győződve arról, hogy akik most el tudtak jönni két okból is szívesen tették ..." lásd fentebb! Zárom soraimat, sok szeretettel és tisztelettel: Nagy Pál tanár