Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)
III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé
Mostmár ezekben a városokban alig-alig van "bőrgyári szag", mert ezt a több évszázados ipart lassan felszámolják és vele szűnik meg a magyar cipőipar is... Aki látott már., nagy tímárkéssel folytatott munkát, az ezt soha nem fogja elfelejteni. Nem fogja elfelejteni azt sem, aki egyszer már kezébe vett egy kész bőrt, meghajtotta, végighúzta selymes felületén a kezét, ... s érezte a természetes bőr szépségét, aminek a műanyagok korában nincsen párja. A tímár-szakma 1945 előtt igen megbecsült, jól kereső foglalkozás volt. Az embernek fáj a szíve, hogy sok száz szakma közül éppen ezt az egyet szüntetik meg... Reméljük, hogy a tímárszakma - legalábbis nagyüzemi módon -még fel fog virágozni. Az édesapjáról közli a fiú: Úri László