Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

III. Vallomások - Ötvös László: A vallomások elé

Vincze József (1887-1944) Vincze József 1887-ben született a Szilágyi megyei Hadadnádasdon. Szüleinek pár hold földje volt, azon gazdálkodtak egyik fiú testvérével. O azonban a tímár mesterséget választva elutazott Nagyszebenbe, ahol előbb segédként dolgozott, majd letette a mestervizsgát is. Amikor már úgy látszott, hogy anyagilag kicsit rendbe jön, kitört a háború és behívták katonának. Végig harcolta az első' világháborút, Trianon után azonban nem volt hajlandó a román hadseregben szolgálni, és egy szál ruhában átszökött Debrecenbe. Itt ismerkedett meg későbbi sógoraival Kovács Ferenccel és Istvánnal, akik akkor próbálkoztak egy tímár üzemet megindítani. Megbarátkoztak, és később bemutatták testvérüket Kovács Máriát, s nemsokára a két fiatal úgy döntött, hogy összeházasodnak. Nem volt semmijük, csak a két dolgos kezük. 1920-at írtak. Erejüket megfeszítve dolgoztak. Egy évig segédként, aztán sikerült egy műhelyt kibérelni a Bocskay téren, társulva valakivel. Még egy év és sikerült a Teleki utca 19 sz. alatt házat venni. Pár év alatt lejutottak oda, hogy gyereket vállalhattak. A kiesett idó't bepótolva rögtön ikreik születtek: Mária Erzsébet és Mihály József, három év múlva pedig Magdolna. Sógoraival egymást segítve gyarapodtak. 1928-ban eladták a Teleki u. 19. sz. alatti házat, és a Teleki u. 70. sz. alatt vettek egy másikat, amely már olyan nagy telekkel bírt, hogy kettéválasztva az udvart, az üzemnek is hely jutott, kijárattal a Wesselényi utcára. Földszintes és emeletes épületeiben a bó'rkészítés minden vállfája megvalósulhatott. A harmincas évek középétói már 10 segéd dolgozott, de ő reggel hattól este 5 óráig mindig velük volt. Bámulatraméltó energiája kihatott egész családjára. Csak nekik élt, gyermekeinek nem volt olyan kívánsága, amit ne teljesített volna. A legjobb gimnáziumokba járatta őket, igyekeztek olyan nevelést adni, amely felkészíti őket az életre. Mintha eló're tudták volna, hogy a későbbiekben milyen szükségük lesz erre. Fiát utódjának akarta, mert úgy látta, ez biztosítja annak jövőjét legjobban.