Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

Selmeczi László: Bevezetés

lékből készült. A nagyobb és viszonylag keményebb tehén-, borjú-, lóbőrökhöz többnyire tyúk- és galambürülékpácot, a kisebb és puhább kordovánnak meg szattyánnak való kecske-, birka-, juh- és báránybőrökhöz kutyaürülékpácot használtak. "Főként a csonttal táplálkozó kutyák fehér ürülékét részesítették előnyben, mert tapasztalataik szerint az ebből készített pác mésztelenített és puhított a legjobban." Bár a tímárok is, a tobakosok is alutariusnak hívták magukat, a tímárok egyre inkább ökör-, tehén- vagy bivalybőrből halzsírral készítettek talpnak valót, sőt a lóbőrt is feldolgozták, ugyanakkor az oszmán-török hatásra kialakult tobakosok válogatott ürübőrből és közönséges birkabőrből inkább szattyánt és kordovánt készítettek. Ebben a könyvben a debreceni tímármesterség történet-néprajziművelődéstörténeti emlékeit találjuk összegyűjtve. A kötet inspirátorai és szerzői megpróbáltak mindent összegyűjteni, ami ennek az egykor a kelet-magyarországi régió legjelentősebb városa legtekintélyesebb iparágának történetéből még megmenthető volt. Selmeczi László