Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - V. Szathmári Ibolya: A Tímárház – Kézművesek Háza létrejöttének krónikája

V. Szathmári Ibolya: A debreceni Tímárház — Kézművesek Háza létrejöttének krónikája Debrecen gazdag ipartörténeti múlttal rendelkező város. Kézműves mesterségei közül - igen korán - mindenekelőtt azok nyertek teret, melyek a lakosság fő foglalkozási ágazata, azaz a gazdálkodás - a földművelés és állattartás - termékeit dolgozták fel, illetve az ahhoz szükséges eszközöket állították elő. Ezek között a mesterségek között igen előkelő helyet foglaltak el az állati bőr kikészítésére, megmunkálására és feldolgozására specializálódó ágazatok, széleskörű felhasználási lehetőséget biztosítva ennek az alapanyagnak. Hiszen alig van olyan területe az egykori, hagyományos gazdálkodásnak vagy öltözködésnek, ahol a bőr, mint alapanyag nejelent volna meg, s ne játszott volna nélkülözhetetlen szerepet. A bőrkikészítő és -feldolgozó mesterek között hosszú évszázadokon keresztül ott találjuk a tímárokat, azokat a mesterembereket, akik az egykori lábbelikészítést elhagyva a XIV. századtól már csupán bőrkikészítéssel foglalkoztak. Műhelyeik először a város déli, délkeleti részén, Belsőboldogfalua területén sorakoztak.

1 Az 1811. évi nagy tűzvészt követő városrendezési terv - szabályos utcákban rendezve ezt a negyedet is - az un. Félszer Varga utcában (későbbi Tímár utca), a Bárány utcában (a későbbi Teleki utca) és a Cser utcában (a későbbi Vígkedvű Mihály utca) engedett lehetőséget e tímár porták - műhelyek, lakóépületek felépítésére.

2 Az így kialakult tímárnegyed ezidőtől fogva - kisebb-nagyobb korszerűsítésektől eltekintve - generális változáson csupán századunk 70-es éveiben ment keresztül. Akkor, amikor az újabb városrendezési tervnek áldozatul esve, a keleti tehermentesítő út megépítésénél

3 sorra bontották le a tímárnegyed portáit is.

4 Múltjuk iránt felelősséget érző egyének, intézmények, hivatalok, szervezetek összefogásával ebből a tímárnegyedből szerencsére sikerült megmenteni a 9764-es helyrajzi számon szereplő tímárportát, ezzel mintegy a város egyetlen ipartörténeti emlékét megőrizni és továbbéltetni. Ebben a mentő-akcióban kezdettől fogva élenjáró szerepe volt Debrecen Város Kulturális - és Oktatási Irodája munkatársainak, azoknak, akik a terv megszületésétől a megvalósulás hosszas időszakán át mindvégig az ügy felszínen tartói, összefogói és mozgatói voltak. Az említett helyrajzi számon lévő, egykori Tímár u. 6. szám alatti porta megőrzése érde-