Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Gáborjáni Szabó Botond: Az iparművészet virágzásának feltételei a régi Debrecenben

Gáborjáni Szabó Botond: Az iparművészet virágzásának feltételei a régi Debrecenben Napjainkig több kutató vélekedett úgy, hogy a hazai könyvkötészet először a Corvinák révén, majd a XVII. század nagyszombati és kolozsvári kötéseivel, végül a XVIII. században a debreceni színes pergamen kötésekkel jutott nemzetközi figyelmet érdemlő magaslatra.

1 Tekintettel arra, hogy Debrecen egykori országos jelentősége kevéssé ismert, ma már talán az is magyarázatra szorul, minek köszönhető, hogy egy külsőségeiben mezővárosias település meghatározó szerepet játszhatott a hazai iparművészetben. Kérdés tehát, milyen társadalmi és művelődéstörténeti háttérből ered Debrecen iparművészetének egyik jeles ága, a könyvkötészet? Milyen közegben születtek és milyen kézműipari hagyományokban gyökereznek a konferenciánk témájául szolgáló művek? A „magyar Genf" gazdagságáról és hanyatlásáról szólok tehát, a hódoltsági létről, a mindent átható református jellegről, hátterében az országot sűrűn átszövő kapcsolati hálóval, amelynek legerősebb szálai Hollandián is túl terjeszkedtek, a Baltikum és a Balkán árucseréjét ellátó és három hazai tájegységet kiszolgáló debreceni piacról, a helyi kézműipar regionális hatásáról, szintézisteremtő erejéről, végül a pergamenkötések helyéről Debrecen iparművészetében. Egyének és közösségek olykor címerük által is lényegükről vallanak. A könyv jelenléte Debrecenben a jelképek szintjén ugyanolyan hangsúlyos volt, mint a valóságban. Amint a város egyik „barokk-kori" literátus főbírójának versezete megfogalmazta, a városcímer középpontjában lévő, helvét zászlót hordozó Agnus Dei „Lábai két könyveken állnak Két könyvén a Szent írásnak, Ebben mi lelkeink találnak Eletet: ne higgyünk másnak."

2 Szekularizált korunk sémái szerint az O- és Újtestamentum két könyvének jelentése csupán vallási értelmű lehetne, a címerkép iménti részlete azonban a XVIII. század végéig a tudás, a hit és a művészet egységét, az élet teljességét hordozta. Debrecen önminősítése, a „Keresztyén Respublika" fogalma egy olyan település képét idézi, amelynek „tiszteletes" tanácsbéli urai „Istent esmértetik és tiszteltetik", ahol a nyomda „nem pusztán üzletképpen tekintetett és tartatott", ahol a céhek iparosai mesterváltságuk tekintélyes részét az eklézsia és a skóla tartására rendelték. A könyvkötők céhe is a „Nemes Reformátum Collegium" 1 ROMHÁNYI KÁROLY: A magyar könyvkötés művészete. Bp. 1937, 34. 2 NAGYBÁKAY ANTAL: Egy barokk-kori debreceni főbíró élete. Debrecen, 1942.1. függelék.