Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Gáborjáni Szabó Botond: Az iparművészet virágzásának feltételei a régi Debrecenben

részére áldozta a beállási pénzek harmadát és a bírságok nyolcadát.

3 A város és az ő egyháza egy test és egy lélek volt. A szerteágazó európai kapcsolatok következménye, hogy a debreceni könyvkötők nemcsak a bajai tűzvész, de a prágai árvíz, sőt a mainzi lőporrobbanás kárvallottjainak is adakoztak.

4 Az előnyös földrajzi helyzetű település a kezdetektől a „szabad királyi" cím megszerzéséig a legnagyobb hatalmú főúri családok birtoka,

5 a helyi céhek fejlődése, sokasodása már a XIV. században tekintélyt parancsoló volt. A XV. század vám- és harmincadmentességet, árumegállító jogot, 7 országos vásár tartását hozta, a rohamos gyarapodás, a három hatalomnak is adózni képes gazdaság a XVI. századi változások következménye.

6 Fölemelkedett egy város a történelmi Magyarország középpontjában, fontos kereskedelmi utak találkozásánál, amelynek adófizető képessége a XVI. század derekán már hihetetlen gazdagságról árulkodott. Határainak kiterjedése kelet-nyugati irányban elérte a 60-80 kilométert. Zoltai Lajos, majd újabban Szakály Ferenc kutatásai szerint a XVI. század második felében Debrecen gazdasági ereje, adófizető képessége több mint húszszorosa volt Eger városáénak.

7 (A fővárosénál, Pozsonyénál több, 1216 porta volt Debrecen adója, miközben a 40 portás települések már a komolyabbak közé számítottak, így Eger adója 50 porta alatt volt.) A város gyarapodása a török elöl menekülő gazdag kereskedők mellett a reformáció hatásának is köszönhető. Melius püspök a munkái megjelenését is támogató „jámbor és keresztyén áros népeknek", köztük első helyen Európát járó debreceni kereskedőknek tulajdonította a reformáció térnyerését. Melius minden tekintélyével hirdette, hogy a kalmárság „jó és kedves" lehet Isten előtt, „a megtért fukarok", azaz bankárok megelőzik a farizeusokat az Úr országában.

8 A városalkotó és üzleti erényeiért ritkán dicsért magyarság körében olyan település jött létre, ahol tisztesség volt kalmárnak lenni. A városban megtelepült kereskedők egykori telephelyeikhez viszonylag közel, korábbi kapcsolataikat megőrizve működhettek. A legjövedelmezőbb ágazatokkal, főként bor- és marhakereskedelemmel foglalkoztak, jelentősen hozzájárulva a szétszakított ország gazdasági egységének megőrzéséhez. 1660 előtt úgy tűnik a töröknek is elsősorban Debrecen pénzére és áruira volt szüksége, ezért arra is volt példa, hogy józan számításból megkímélték. Számos atrocitás közepette még a hódoltság utolsó éveiben is előfordult, hogy a váradi basa menlevelet íratott, intve az egri basát, hogy „semmi járója nincs Debrecenben... ez egy város maradt meg, azt is el akarják rontani, ha nincs otthon mit enni, menjen be őhozzá Váradra, ád ő néki."

9 Gyimesi Sándor történész négy szempontból vizsgálva a korabeli állapotokat, a népesség száma, ipari tevékenysége, kulturális jellemzői és közigazgatási szerepe alapján 1715-ben még Debrecen városát sorolta az ország első helyére.

10 A város gazdasági és demográfiai mutatói a XVIII-XIX. század fordulójáig számos területen előkelőbbek Pest, Buda és Pozsony 3 Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár Kézirattára (a továbbiakban TtREN) R 777: „A Debreczeni könyvkötő czéhbc állás jegyzőkönyve. " 4 TAKÁCS BÉLA: A debreceni könyvkötő művészet. Debrecen, 1980. 43. 5 A város földesurai között volt az erdélyi vajda majd nádor Debreceni Dósa, Brankovics György, Zsigmond király, a Hunyadiak, Szapolyai János és az Enyingi Török család. 6 Buda királyi város jogállását már 1405-ben megkapta Debrecen. 7 SZAKÁLY FERENC: Mezőváros és reformáció. Bp. 1995. 28. 8 Debrecen története. 1. k. Debrecen, 1984. 518-520. 9 BOBROVSZKY IDA: A XVII. századi mezővárosok iparművészete. Bp. 1980. 41. 10 GYIMESI SÁNDOR: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Bp. 1975. 262.