Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Érdi Marianne: Egy dob pergamenjének restaurálási problémái

A megfelelő párafelvétel után megkezdhettem a másik él hólyagra ragasztását. Ez a művelet azért okozott nehézséget, mert a szakadáson keresztül felülről már nem volt hozzáférhető, hiszen ezt tüntettem el éppen. Ekkor vált fontossá igazán a polisztirol alátámasztás. Ennek helyén való rögzítése oly módon, hogy elbírjon egy felülről jövő nagyobb nyomást, nem volt megoldható. Ezért a ragasztás alatt bal kézzel benyúltam a dobba és így adtam meg a megfelelő ellentartást alulról, megtámasztva a polisztirol habot mindig a megfelelő helyen (6. ábra). A pergamen száradásának lassan kell végbemennie, közben a megfelelő préselés is nagyon fontos, hogy a vetemedést megakadályozza. A megragasztott dobot Vetex-szel borított szívópapírra fordítottam. A viszonylag puha polisztirol habra szürkelemez borítást tettem, a jobb súlyelosztás érdekében. Behelyeztem a dobba a táramérlegsúlyokat. A nagyobbakra, amelyek kerülete megközelítette a talp nyakának szűk méretét, spárgafüleket kötöttem a jobb és biztonságosabb ki-be mozgatás érdekében (7. ábra). Lassú száradás következett ezután. Minden gondosság ellenére sajnos egy hét elteltével a pergamen összehúzódott, s ezáltal szinte letépte magát a hólyagról. Mivel ez csak azon az oldalon történt meg, amit második lépésben ragasztottam, úgy döntöttem, hogy a ragasztóanyag megváltoztatása nélkül, újra megpróbálom ezt a módszert. 7. ábra: A dob pergamenjének lenehezítése ragasztás után