Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Érdi Marianne: Egy dob pergamenjének restaurálási problémái

Kiszabtam a kiegészítésre szánt kb. 1 cm szélességű pergamencsíkot és fémkomplex

8 színezékkel megszíneztem a megfelelő árnyalatúra. Széleit szikével elvékonyítottam, acetonos áttörléssel zsírtalanítottam. Ez után finom csiszolópapírral felbolyhoztam a felületét, a jobb tapadás érdekében. Nedves szívópapírok közé tettem, hogy a lágyságot biztosító megfelelő vízmennyiséget felvehesse, s így közel azonos állapotú legyen mint a dob pergamenje. 1-1,5 órai nedvesedés után a tárgyon a bőr kisimult, visszanyerte eredeti alakját és megduzzadt annyira, hogy a szakadás teljesen összeért, a hiány eltűnt. így az előzőleg elkészített pergamenpótlás feleslegessé vált, mert túl vastag lett volna alátámasztásként. Készítettem egy újat, vékony sertéshólyagból, amin a színezésen kívül ugyanazokat a műveleteket végeztem el, mint a pergamenen. A sűrű zselatinoldatot vízfürdőn tartottam egyenletes hőmérsékleten. Először a szakadás kisebb, a peremhez közelebb eső fele alá ragasztottam a hólyagot (6. ábra.: a, b). Ekkor még felülről dolgozhattam, mert a sérülés nagy nyílásán át könnyen hozzáfértem a pergamen hátoldalához. A zselatinnal megkentem a dob bőrét és a hólyagot, majd kézzel összenyomva tartottam addig, amíg a ragasztás a kellő szilárdságot el nem érte. Lépésről lépésre haladtam. Mivel a sűrű zselatin hamar szárad, egyszerre csak akkora felületet ragaszthattam, amekkorát gyorsan össze is tudtam illeszteni. Mire elkészültem a sérülés egyik oldalának alátámasztásával, a dob pergamenje veszített annyi nedvességet, hogy összezsugorodott és a szakadás mentén újra hiány keletkezett. Ezért visszahelyeztem a Gore-tex szendvicsre. 6. ábra: A dob pergamenjének ragasztása a kerámia nyaknál (a, b, c,), valamint a dobba helyezett fóliával burkolt kartonlap és a polisztirolhab alátámasztás (d). 8. OROSZ K.: Egy szibériai sámándob restaurálása, főiskolai vizsgadolgozat, 1996