Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Érdi Marianne: Egy dob pergamenjének restaurálási problémái
karistolás nem tett kárt a pergamen felszínében, fekete színű számtöredékeket vettem észre. Talán egy régi leltári számot, vagy egyéb jelzést akartak így eltűntetni? A préseléshez szükséges alátámasztás elkészítéséhez mintát rajzoltam a bőrt tartó kerámia nyakrész belső feléről. Mivel ez nem szabályos kőr alakú, fontos volt rajta bejelölni egy illesztési pontot. Ezt a szakadás helyének berajzolásával oldottam meg. A selyempapír szabásminta alapján 20 mm vastag polisztirol habból készítettem egy korongot, amely a préseléshez szükséges sík felületet, az alátámasztást biztosította (3. kép). Figyelembe kellett vennem, hogy a nyak lefelé bővül, így a viszonylag vastag hab széleit rézsűsen, a testhez igazodó dőlésszögben kellett kivágnom. Az alátámasztást olyan méretű darabokra szabtam, hogy a szűk nyakon át beférjen és odabenn könnyen összeállíthassam. A szakadás alatti területet egybefüggően hagyva, két nagyobb és két kisebb részre osztottam a korongot. A jelölés mentén rézsútosan vágtam el a darabokat, figyelembe véve a behelyezés sorrendjét, hogy összeillesztésük könnyebb legyen a dobban. A képen jól látszanak a tárgy arányai. Amikor a fejreállított dobba belenyúltam, a talprész pont a könyökhajlatomig ért. A karom kitöltötte a kerámiát, így odabent mindent csak sötétben tapogatózva lehetett elvégezni. Ezért volt fontos, hogy az alátámasztás könnyen összerakható legyen. Ezen kívül egy kartonlapból is kivágtam a szabásminta alapján a kőrt és beburkoltam poliészter fóliával. Ez került közvetlenül a pergamen alá, a polisztirol hab fölé, hogy biztosítsa a sima, víz és tapadásálló felületet. Ezután kipróbáltam, hogy a dob bőrét hogyan tudom majd lenehezíteni ragasztás után. A tárgyat üveglapra fordítottam, belehelyeztem a kartonlapot és a polisztirol alátámasztást. Kisméretű, homokkal teli műanyagzsákokkal töltöttem meg a dobot próbaként. Az üvegen át alánézve ellenőrizhető volt a préselés. A szakadás széle lebegett, a kerámianyak melletti részen. A homokzsákok itt nem nyomták kellőképpen a pergament, mozgatásuk is elég sok időt vett igénybe, így más módszert kerestem. Úgy gondoltam, hogy a táramérleg súlyok megfelelőbbek lesznek erre a célra, behelyezésük is könnyebb. A pergamen nedves tisztítását és ragasztás előtti nedvesítését egy lépcsőben célszerű elvégezni, hogy a tárgy csak egyszer legyen kitéve a duzzadást követő zsugorodásnak száradáskor. A nedves tisztítás során felületaktív anyag habjával és etilalkoholos oldattal távolítottam el a zsíros szennyeződéseket a kerámiatestről. A dobbőrt ökörepe oldatával 5 megnedvesített vattatamponnal töröltem át. Ügyeltem arra, hogy ne tisztítsam túl, azaz ne távolítsam el róla a használat jegyeit. A nedves tisztítás után a dobot bőrével lefelé egy Gore-tex 6 szendvicsre fektettem, hogy a deformációk megszüntetése érdekében a kellő nedvességet felvehesse. A Gore-tex használatának lényege, hogy a vizet csak gáz halmazállapotában engedi át membránjain, így nagyon kíméletes nedvesítést tesz lehetővé. A szendvics alkotóelemei lentről fölfelé : üveglap, száraz szívópapír, nedves szívópapír, Gore-tex, Vetex 7 , tárgy ráfektetve, belül a polisztirol alátámasztással, az egész dob Vetex-szel letakarva. 5. KISSNÉ BENDEFY M., B. PERJÉS J., TORMA L.: Bőr anyagtan és konzerválás, MNM,1992, 64 p. 6. KOMÁROMI J.: Egy XIX. századi csörgődob (tamburin) restaurálása, főiskolai diplomadolgozat, 1998, (MNM Könyvtára, ltsz: 16.240-98) 7. LUKOVSZKI I.: Bőrmívesség, Múzsák, Budapest, 1986, 108 p.
