Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Gáborjáni Szabó Botond: Az iparművészet virágzásának feltételei a régi Debrecenben

hímzések, kárpitok, szőnyegek, lószerszámok. A kapcsolat nem szakadt meg a XVIII. században sem: a törökföldi árucserét a „görög" gyűjtőnéven emlegetett balkáni kereskedők tovább intézték.

44 Jóllehet a város a nyugat-európai protestánsok támogatására, ösztöndíjaira és szükség esetén diplomáciai közbenjárására alapozhatta jövőjét, a hétköznapok világában nem hanyagolhatóak el a köztudomásúlag nyugat felöl is érkező orientális hatások sem. Ha a tiszántúli református gyülekezetek nem őrizhették volna meg a debreceni ötvösök remekműveit és kifinomult ízléssel hímzett úrasztali térítőiket, ma már csak homályos elképzeléseink lehetnének a cívisvárosban fogant esztétikai minőségről. A jónevű debreceni céhek termékei, az egykor fogalomnak számító debreceni szekér, a legendás minőségű szappan, a népművészet és a „luxusipar" számtalan alkotása mindörökké eltűnt szemünk elől azzal a világgal együtt, amelyben a település nagysága és vonzása érvényesült. Maradtak az olykor meglepő statisztikai tények, köztük a minden rendű és rangú emberek írni-olvasni tudásának országosan kiemelkedő mutatói. És reánk maradtak egyes iparágak remekmunkái, köztük a festett pergamenek. Amennyiben kötéstáblák kifejezhetik koruk ízlését, stílusát, általános technikai fejlettségét, a debreceni festett pergamenkötés egy olyan közösség képét tárja elénk, amelynek sokirányú, gazdag nemzetközi kapcsolatrendszere van, iparosai képzettek, hazai talajban gyökereznek és korántsem érzéketlenek a művészi tökéletesség iránt. 44 SZIMICS MÁRIA: A debreceni országos vásárok története. Bp. 1939. 69.