Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Gáborjáni Szabó Botond: Az iparművészet virágzásának feltételei a régi Debrecenben

felvázolása után - mintegy vitaindítóképpen - felidézek néhányat az eddigi szakirodalomban jelentkező eltérő vélemények közül. Jóllehet minden bizonnyal korábban is működött Debrecenben kompaktor, a helyi könyvkötészet csupán 1561-től, a nyomda létesítésétől érdemel említést. Az első írott adat távoli vidékek számára nagy tételben végzett könyvkötői munkáról 1576-ból származik

30

. Mint közismert, Debrecenben maradt fönn az első magyarországi nyomdász szerződés, Fodorik Menyhért könyvkötőé 1633-ból. Meglehetősen későn alakult 1705-ben a debreceni céh, öt ill. hat évvel Kassa és Lőcse után, 41 esztendővel előzve meg a soron következő budai kompaktorok társaságát. A céhhé szerveződést ugyanis általában nem a nyomda működése, hanem a nyomdai példányszámok emelkedése indokolta. Bár a mesterségek helyi erősorrendjében a legkisebbek közé tartozott, az ország keleti felében, a Tiszántúlon és Erdélyben a cívisvárosé maradt az egyetlen könyvkötő társaság. Az általában 8-12 fő közötti létszám a XVIII. században sem változott, amikor a sajtók száma egyről nyolcra, a könyvek átlagos példányszáma a korábbi 2-400-ról 3000 körülire emelkedett.

31 1770-ben például 11 kompaktor tevékenykedett, miközben a városban 344 csizmadiáról tudunk. A céhnek egész működése során összesen 86 ismert mestere volt.

32 Romhányi Károly általános kötéstörténeti munkája után először Varjú Elemér foglalkozott érdemben a debreceni kötések jellegzetességeivel. „Nem is kérdéses - írja -, hogy e kötéstípus nem nálunk fejlődött ki... idegenből átültetett palánta, díszítő elemei egytől-egyig megtalálhatóak külföldi könyvtáblákon is, egészében mégis meglepően magyaros jellegű... ugyanez az izlés az, amelyik a tulipántos ládát, a cifra szűrt, vagy a varrottas párnavégeket kitermelte."

33 Jóllehet a festett pergamen néven ismert kötéstípusnak nem minden csoportjára találó az iménti jellemzés, tagadhatatlan, hogy e kötések olyan stílusszintézis eredményét tükrözik, amelyben hangulatilag valóban a hazai elemek uralkodnak. A régebbi német szakirodalom a színes pergameneket Hollandiából származtatja, Németországban a legkorábbi magyar példákkal egyidőben jelenik meg.

34 Varjú Elemér hipotézise szerint a XVIII. század elején Casselben is felbukkanó kötés a Károlyi Biblia 1704-es casseli kiadása alapján terjedhetett el a Tiszántúlon. A feltételezés gyengéje, hogy a casseli biblia hamis impresszummal jelent meg, valójában Nürnbergben.

35 Mások „u.n. hamburgi kötésként" emlegetik a fehér hártyából készült festett és aranyozott pergament.

36 Takács Béla, aki a mai napig a legrészletesebben dolgozta fel a debreceni könyvkötők művészetét, csupán korábbi időszakokra vonatkozóan említi a kompaktorok állandó nyugati kapcsolatait, a németországi dúcok alkalmazását, és úgy véli, „több kutatónk ... beleesett abba a hibába, hogy mindenáron a külföldi hatást kereste." A legények vándorlásának adataira alapozta véleményét, amely szerint a XVIII. században a 306 magyar nemzetiségű és 78 magyarországi német vándor mellett húsznál több német és osztrák városból érkeztek Debrecenbe könyvkötők. A debreceniek közül 30 TAKÁCS BÉLA: i. m. 1980. 9. 31 BENDA KÁLMÁN-IRINYI KÁROLY: i. m. 82. és 95. 32 JÓZSÁNÉ HALÁSZ MARGIT: A magyarországi könyvkötőcéhek történetéből. Tanulmányok a kézműipar történetéből. Veszprém, 1999. 363. 33 VARJÚ ELEMÉR: A debreceni kötés. Magyar Bibliofil Szemle, 1924. 39. 34 VARJÚ ELEMÉR: i. m. 41. 35 Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára. Bp. 1990. 211. 36 GULYÁS PÁL: A könyv sorsa Magyarországon a legrégibb időktől napjainkig. Magyar Könyvszemle, 1923. 71.