Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Az ember és a tudós

nisztrációs tevékenységet, az évi jelentések összeállításának hivatalnoki munkáját, de a napi ügyek intézésében már nem segített neki. A különféle előlegek elszámolása, a pénzek kezelése, mindig valóságos tortúrát jelentett Ecsedinek. Ezt sohasem tanulta meg. Hirtelen halála hetekig tartó munkát jelentett a számvevőségi tisztségviselőknek, hogy az összekuszálódott pénzügyekben valahogy kiigazodjanak és a páncélszekrényben levő pénzekről megállapítsák mennyi a saját pénze benne és mi a múzeumé. Szívének kedves hely mindvégig a könyvtár maradt. Ennek ügyei intézésére évek óta együtt dolgozó munkatársai voltak, akik a nem túlságosan bonyolult ügyvitelt és pénzkezelést mintaszerűen látták el. A könyvtár tényleges vezetését ellátó Gulyás Sarolta segítségét sokszor igénybe vette az összebonyolódott múzeumi előleg rendeltetésszerű elszámolásához. Ugyancsak reá bízta a múzeumi, elszámolás alá eső nyomtatványok (belépőjegyek, képeslapok, kiadványok) nyilvántartását is. Egyébként adminisztratív munkaerő a múzeumban nem is volt. De nem állott jobban tudományos dolgozók tekintetében sem. Az 1928-ban szervezett segédőri állás, Sőregi Jánosnak múzeumőrré történt megválasztásával üresen maradt. Megüresedése után betöltését azért nem kérte, mert szerette volna, ha talál egy „múzeumi gyakorlatban jártas, szakképzett férfit". Ha ezt megtalálta, tesz előterjesztést a segédőri állás betöltésére. „Ez méltó Debrecen város ősi kultúrhagyományaihoz és a Déri múzeum hatalmas anyagi, erkölcsi és tudományos tőkéjéhez." Az ugyancsak a múzeum részére szervezett Írnoki állást, a levéltárba beosztott személlyel töltötték be, ezért kérte, hogy azt a múzeum kapja vissza.

165 Ez sikerült is, de a polgármester által kinevezett irnokdíjnok nem váltotta be a reménykedését és 1933 tavaszán el is távozott a múzeumból. Ekkor már ideiglenesen — téli hónapokban 165. DM ir. 372/1932. Dmsz.