Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
Az ember és a tudós
— egy vagy két szellemi szükségmunkás is dolgozott az intézetben, felváltva a múzeumban és a könyvtárban. Ezen a réven némileg mentesült a szükséges írásbeli munkáktól, hiszen addig az előterjesztéseket is saját kezűleg kellett nemcsak megfogalmazni, de meg is írni. így kerültem én is, 1933. július 15-én a múzeumi bizottsághoz tett előterjesztése nyomán, még egyetemi hallgató koromban a múzeumba. Az év őszétől, közbenjárására megkaptam a város koronázási ösztöndíját. A saját pénzéből is fizetett havi 15, majd 30 pengőt, villamosköltségre, és barátja, Németh Nándor vendéglős ajánlása folytán egyetemi tanulmányaim alatt ingyen ebéddel látott el. Nem is titkolta, hogy az egyetem elvégzése után megpróbál az állások valamelyikére kineveztetni, de a segédőri állást, időközben, mint évek óta betöltetlent meg is szüntették, az írnoki állásra pedig a polgármester egyik kegyeltjét nevezték ki, akit azonban a nőipariskolához osztottak be szolgálattételre. Ez halála előtt néhány hónappal derült ki, az eljárás súlyos és elítélő megjegyzésekre késztette, de nem volt módja változtatni rajta. Mint hivatalvezetőnek sokféle protekciós folyamodót kellett elutasítani. A polgármesterrel, annak hivatali fölérendeltsége ellenére sokáig baráti jóviszonyban volt. Mégis, amikor — igaz közvetítők révén — olyan volt társasági hölgyet kívánt vele alkalmaztatni, akitől a jól összeszokott együttes munkáját féltette, figyelmeztette, hogy csak szegény diplomás nő alkalmas erre a feladatra: „Akit lehet még tanítani, aki legalább gépelni tud." „Nálunk Debrecen városnak minden rendű és rangú tagja megfordul, akiket ki kell szolgálni. Egyik szurtosabb és butább, mint a másik, azokat felvilágosítani és tanítani kell". Erre a feladatra a polgármester jelöltje egyáltalán nem alkalmas." 160 Hivatalában pontosan megjelent, mind délelőtt, mind délután, estéit is a különösen kedvelt könyvtárban töltötte, figyelte az olvasókat és a könyvtárosok munkáját. 166. DMNA. V. 90/30. kelet. n. 1932 körül.
