Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Az igazgatói székben

AZ IGAZGATÓI SZÉKBEN (1930—1936) Az új igazgató — részben, hogy a várakozásokat is kielégítse — nagy ambícióval fogott az intézmény irányításához. A múzeum ünnepélyes megnyitása 1930. május 25-én megtörtént. Az ünnepségek programját teljesen a város vezetősége állapította meg, megrendezésében részt nem vállalt, csupán az ünnepségen megjelent előkelőségeket vezette végig a kiállításokon. Még az ünnepi ebédre sem fogadta el a meghívást. A megnyitás után néhány nappal Hóman Bálintnak, a Gyűjtemény Egyetem elnökének felhívására javasolta, hogy a múzeum és könyvtár gyűjtőkörét és feladatát a szakmai felügyeletet gyakorló állami hatóság pontosan határozza meg. Javaslatában kiemelte, hogy a múzeum az 1922 óta kiutalt évi igen szerény összegű államsegélyt mindig a legnagyobb takarékossággal használta fel. Soha sem számoltak fel napidíjat ,,hanem a helyi viszonyoknak megfelelő mértékű kiadásokat (fuvar, étkezés, vasúti jegy) vették fel." De ha ezt ingyen kapták, akkor ezt sem igényelték. Az új múzeumnak ismét meg kell határozni a gyűjtőterületét. A fennállása óta mindig kiterjedt Debrecen határán, a Hajdúságra, a Nyírségre, az Érmellékre, a bihari Sárrétre és a Nagykunságra is. Ezek ugyan eltérő földrajzi jellegű területek, de mindig Debrecen kulturális vonzáskörébe estek, néprajzi szempontból homogén területet alkotnak és „elég anyagot rejtegetnek ahhoz, hogy rendszeres gyűjtéssel egy T jsza—Szamos közi múzeum alakulhassan ki a Nemzeti Múzeum károsítása nélkül a debreceni Déri múzeum keretében". Nem is most kezdenék, csupán folytatnák a Déri Frigyes támogatásával már két éven át folytatott, halászati eszközök, emlékek összegyűjtésére irányult munkát. A régészeti gyűjtőmunkát kívánatos kiterjeszteni az egész Hajdú megyére, a néprajzit pedig a jelzett területekre, különben is ezeken a területeken nincsen működőképes múzeum. A múzeummal közös vezetés alatt álló közművelődési könyvtár