Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Az igazgatói székben

marad, mint addig a város legszélesebb közönségének színvonalas irodalmi művekkel való ellátója.

113 A kultúrközpont mindkét intézménye fennállása kezdetétől óriási tömegeket vonzott. Megnyitása utáni első félévének látogatottságáról fenntebb már szóltunk, de a látogatók száma, még 1935-ben is meghaladta a félszázezret. A háborús évek bekövetkeztéig sohasem esett az évi 30 000 fő alá. A közművelődési könyvtár olvasóterme — augusztusban zárva tartott — télen, nyáron zsúfolva volt, délutánonként — különösen télen — be sem tudta fogadni az olvasnivágyókat (ülőhely csak hetven személy számára volt benne). Még nagyobb forgalmat bonyolított le a kölcsönző, mert a város másik két könyvtára (a kollégium és egyetem) részben megközelíthetetlen volt, részben közművelődési feladatokat nem is vállait. Szóbeli megegyezés szerint 1932 óta egyedül a közművelődési könyvtár szerezte be a megjelent szépirodalmi és népszerűsítő tudományos műveket. Évi beszerzési kerete az akkori körülményekhez képest feltűnően magas, 1500—2500 pengő között váltakozott, de ez is csupán a megrongálódott könyvek pótlására volt elegendő. 1930-ban a kölcsönzőt és az olvasótermet 107 000 személy vette igénybe. Legjobb idejében — 1934-ben ez a szám 120 000-re emelkedett, de a háborús időben is meghaladta az évi százezer főt. A múzeumot a közönség vasárnap ingyen látogathatta. Egyegy vasárnapon — 10—13 óra között — 2—3000 főnyi látogató sétált végig a termeken, de volt olyan vasárnap, amikor meghaladta a 4500 főt is. Ilyen látogatottsággal ezekben az években még a fővárosi múzeumok sem dicsekedhettek.'" A kiállítások látogatottsága, az előadó és kiállító termek igénybevétele és a könyvtár óriási forgalma, már az első években bebizonyította, hogy a múzeum a városnak valóságos kul143. DM ir. 152/1930. Dmsz. 144. A vonatkozó adatok a múzeum nyomtatásban megjelent évi jelentéseiből származnak.