Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
A néprajz vonzásában
23-án és 24-én Bátky Zsigmond és Györffy István is elkísérték. Emellett még ebben az évben két hetet töltött Ausztriában és Németországban, az ottani néprajzi múzeumok tanulmányozásával. 32 A hortobágyi tájmonográfia alapgondolatának megszületése is erre az évre tehető. Legalább is erről tanúskodik az 1913. évre készített kutatási terve. Ez már a múzeumok és könyvtárak felügyelőségének, személy szerint pedig Semayer Vilibardnak tanácsait figyelembe véve készült. A múzeumi bizottság ugyanis kérte Semayert, hogy részben a gyűjtés módszereire igazítsa útba Ecsedit, lehetőleg a helyszínen, részben pedig a gyűjtés előmozdítására bocsásson rendelkezésére fényképezőgépet, és vezesse be a fényképezés tudományába. Ecsedi az általa készített munkatervben kifejtette, hogy a Hortobágy síkján élő népek mindig pásztorkodással foglalkoztak. A honfoglalást követő évszázadokban azonban a mai pusztán falutelepülések keletkeztek, s ezek létrejötte után megszűnt a nomád pásztorkodás, de annak félszüaj formája továbbra is fennmaradt. A síkságon élő pásztornép rá volt utalva a keletre eső löszplatón gazdálkodó földművelő szomszédokra. A pásztor őrizte és nevelte a földművelő jószágát, az pedig eltartotta a pásztort. A jómódra jutott pásztor szívesen lesz paraszttá, ezt társadalmi előlépésnek tekinti, mert ezután már sohasem lesz belőle pásztor. A legsürgősebb teendő: fel kell kutatni a pusztai pásztorkodás építményeit, azokat össze kell hasonlítani a kirgiz pásztorépítményekkel, különös gondot kell fordítani az életmód kutatására (a pásztor kevés húst eszik, fő tápláléka a köles); ennek ellenére náluk maradt meg az ősi húskonzerválási és ételkészítési eljárás (szárított hús és gyöngyös hurka készítés). Megőrizték a tejfeldolgozás ősi eljárásait is (tarhókészítés). Tüzetesen le kell írni a pásztorviselet egyes darabjait különös figyelemmel az ázsiai párhuzamokra (bőrkészítés, háti bőr, kacagány, bocskor, kalap, sapka). „Én azt hiszem ezek az esz32. DM ir. 26., 152., 17. 1912. v. m. sz.; Vár múz. jel. 1912. 23—24., 46—55. 22
