Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
Származása, iskolai évei
tebb vázoltuk, apja tanyája, a Hortobágy szélén volt, ahol az akkor még terjedelmesebb pusztai legelőterület a határ mezőgazdasági művelés alatt álló részével érintkezik. Az a gazdálkodási forma, amit az idősebb Ecsedi István sokszáz civispolgárral folytatott, még ekkor teljesen a téli-nyári legelőváltáson nyugodott. A határ szántóföldi részén telelő nagyszámú ridegen tartott marhát és juhnyájakat tavasz nyiltával kihajtották a pusztai legelőre, ahol jól-rosszul elélt késő őszig. Extenzív gazdálkodás volt ez, az üzemvitel súlya még mindig jobbadán az állattartáson, mint a búza-tengeri termelésen nyugodott. A búzaszalma és tengeriszár lehetővé tette a jószágok kiteleltetését, a kukorica pedig arra volt jó, hogy nyáron keresztül a hortobágyi legelőn kinyaraltatott süldőket ősszel hízóba fogják. A hízott sertésnek jó piaca volt a január közepén tartott téli vásáron. Erre még Bécsből is jöttek a sertéskereskedők. A Hortobágynak ez az extenzív, századok óta gyakorolt hasznosítása azonban csak egy szűk parasztpolgári réteg hasznát szolgálta és a városvezetésnek azok a polgári elemei, akik nem részesültek benne, már egy évtized óta törték a fejüket a 42 000 holdnyi puszta jobb és jövedelmezőbb hasznosításán. Ezek jelszava az volt, hogy fel kell hagyni az „ősi nomádikus" gazdálkodással, s a puszta arra alkalmas részét, szántóföldi művelés alá kell felosztani. A hagyományos használati módhoz ragaszkodó civisgazdák körében mindenféle hasznosítási terv élénk ellenkezést váltott ki, mert ezek által, az addigi használati joguk korlátozásától féltek. A viták során nagyszabású táj átalakítási tervek is merültek fel (erdősítés, öntözés, szántóföldi művelés). Ecsedi István a földrajztudomány szempontjából mérlegelte e terveket, részletesen feltárta a táj természeti viszonyait, klimatikus adottságait és végső fokon bizonyos jobb hasznosítási módokat elfogadhatónak tartott. 17 Dolgozatának éppen úgy nem lett hatása a puszta sorsára, 17. A vitára Debreceni Gazdasági Lapok (DGL) 1900. (II.) 13.; 1904. (VII.) 24.; 1905. (VII.) 2., 22., 24.; 1906. (VIII.) 1., 14., 18., 19—24.; 1907. (IX.) 16.; 1909. (X.) 19. 1911. (XIII.) 16.; 1912. (XIV.) 3. sz.
