Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Az ember és a tudós

Nőtlen maradt, anyja 1933-ban meghalt, és ettől kezdve az estéi igen nehezen teltek. Baráti körével is lazult kapcsolata. Azok családosak lévén, velük rendszeresen névnapok vagy egyegy ritkán előforduló vacsorameghívás alkalmával találkozott. Nőismerősei iránt, kivált ha azok férjes asszonyok voltak, tisztelettudóan, gálánsán viselkedett, névnapok alkalmával sohasem feledkezett meg a virágcsokor küldéséről. Barátj

ai névnapjáról sem feledkezett meg, vagy személyesen vagy levélben köszöntötte őket. Hatvan utcai szőlőskertjében a hivatali alkalmazottjai és szűkebb baráti köre a szüreti mulatságra mindig hivatalosak voltak. Ilyenkor magafőzött juhpörkölttel vendégelte meg a meghívottakat. Számomra emlékezetes marad 1935 — halála előtti évben — karácsony másodnapján a múzeumban rendezett István napi köszöntés, amikor a körülbelül félszáz felköszöntő egy hordó sört és több kiló forró virslit fogyasztott el délelőtt 10 órától délután egy óráig. Anyja halála után az otthoni ellátása megszűnt, barátja Németh Nándor vendéglős felesége felügyelete alatt készített diétás ebédet kellett volna fogyasztania, de hát ez nem mindig felelt meg az ízlésének. Italban mindig mértékletes volt, saját termésű borát itta, az pedig eléggé savanyú volt, nem igen itatta magát. Ellenben a nehéz, megszokott ételek fogyasztástól semmiképpen sem tudta megtartóztatni magát. Orvosai figyelmeztették az elhízás és a megismétlődő agyvérzés esetleges veszélyeire. A magas vérnyomást már akkor ismerték, de gyógyszer híján a megismételt érvágások csak átmeneti javulást jelentettek. Pedig tudatában volt annak, hogy különösen az utóbbi két évben állapota romlott. Gyakran emlegette barátainak: ,,jó neked! s arra a kérdésre, hogy miért? mindig azt válaszolta: „mert Te egészséges vagy!" ... A tanári karból való kiválása után baráti köre is átalakult. Laza kapcsolatok fűzték a város néhány főtisztviselőjéhez és azok családjához. Olyanokhoz, akik ugyanabból a civis társadalomból származtak és érzése szerint őriztek valamit a civis