Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A háború után (1945-1975)

Józsa községben és egyes nyírségi falvakban. Ám Kardos emlékeztetett rá: azáltal, hogy Soó Rezső, a neves botanikus professzor, az osztály elnöke összekapcsolta az Árpád Bajtársi Egyesület és az osztály tevékenységét, meghasadt a társaság egysége. A liberális tagok ugyanis nem vállaltak semminemű együttműködést a bajtársi egyesületekkel, minthogy azok hol nyíltan, hol burkoltan az antiszemitizmust képviselték. Az ünnepi tanulmány kitért a Németh ellem 1934-es hajszára, s Kardos utólagosan is vállalta a „fő hiderista terrorlegény"-nek bélyegzett író melletti kiállást. Ez azért is méltánylandó, mert a jubileum időszakában országos fórumokon állandóan napirenden volt Németh László vegzálása, másrészt a beszámoló már abban a légkörben hangzott el, amikor a kommunisták túl voltak a szofisztikának bizonyos diszkrét kétértelműségén. A szociáldemokraták törpeszellemű helynökei örömmel ragadtak meg minden alkalmat, hogy a népi írók ellen fenekedjenek. Debreceni lapjuk vezércikkben reagált az Ady Társaság irodalmi estjén elhangzott Juhász Géza beszédre, s többek között támadást intézett nemcsak Erdélyi József, de más jelentős írók, köztük Németh László ellen: „... voltak, akik bektévedtek a politika — persze az embertelen, a fasiszta politika zűrzavaros dzyungeljébe, mint Kodolányi János, Szabó Lőrinc és az a Németh Lász/ó, aki maga segített kitenyészteni ezt a zűrzavaros dzsungelt, amiben utat vesz/ett a magyar ifjúság tekintélyes része. ' 4 Németh László vagy nem tudott ezekről az áskálódásokról, vagy nem vetett ügyet rájuk, mert 1947 december elején jelen volt és felszólalt az Ady Társaság tudományos osztályában az egzisztencializmusról rendezett vitán, amelynek referátumát Kondor Imre, - ekkor az egyetem filozófiaprofesszora — tartotta. vita során, amelyet dr. Flachbart Ernő professzor, a tudományos osz/ály társelnöke vezetett, az a nézet alakult ki, hogy az egz/sz/encializmus, amely az egyéni létet a társadalmi élettől el akarja szigetelni, voltaképpen azpknak a polgári entellektüeleknek a magatartását igyekszik igazolni, akik a fasizmussal szemben álltak ugyan, de a haladó népi demokráciába nem tudnak beilleszkedni, hanem inkább duzzogva félrehúzódnak'^ A tudósítás szerint a vitában Németh Lászlón kívül Pinczési Pál és Kardos Pál fejtette ki véleményét. Olybá tűnik, a sommás összefoglalás inkább a közhelyes marxistának álcázott álláspontot tükrözi, semmint Németh László konkrét véleményét, jóllehet semmilyen szellemi közösséget nem vállalt az egzisztencialista filozófiával. Maga írta: egyetlen nyugat-európai filozófiai iskola mellett sem tette le a garast, már csak azért sem, mert mindegyik a természettudományok ölelésében fogant, s ezzel elzárta magát azon szükségletektől, amelyeket ki kellett volna elégítenie. Különben sem tartotta magát kompetensnek a filozófiában, Vásárhelyen azon24 A nyilas Erdélyi József. Tiszántúli Népszava, 1947. nov. 27. 1 25 Vita az egzisztencializmusról. Néplap, 1947. dec. 10. 4