Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A háború után (1945-1975)

marionett-figurái csatlakoztak a hajszához. A kommunisták még taktikáztak, mert gondolataik egy ütemmel előrébb tartottak: az ő eszük már a diktatúrán járt, csak az alkalmas pillanatra vártak. Még erősödniük kellett, ennek érdekében megbékélést színlelve egységet, összefogást hirdettek, az eliteket, köztük az írókat, lehetőleg magukhoz akarták édesgetni. A taktikai mézesmadzagot elsősorban Révai József, a párt első számú ideológusa húzgálta az írók orra előtt. Lukács György, aki inkább teoretikusnak számított, már egy moszkvai cikkében

7 elítélte Németh Lászlót, amiért — úgymond — Petőfit híg magyarnak minősítette. Más cikkeiben is főleg a mély magyar, illetve híg magyar kategóriát kifogásolta, mint egy reakciós fajelmélet princípiumát.

8 Moszkvából hazatérve, 1945 szeptemberében bekapcsolódott a politikai életbe, s alkalmanként nagyhatású előadásokat tartott művészetpolitikai kérdésekről, amelyek irányjelzőknek számítottak az MKP formálódó művészetkoncepciójában. 1946 elején több előadásban és írásban foglalkozott a népi írókkal. >y

A két élő és nézeteivel az értelmiség körében leginkább ható népi író közül Németh László volt számára a negatív, míg Illyés Gyula a pozitív példa. "

9 Az 1946-os írókongresszus A Magyar Kommunista Párt kirekesztő művészetpolitikai stratégiáját a sajátosan értelmezett irodalmi egység létrehozásával kívánta leplezni. Ez volt a témája az 1946. június 27-28-án a Debreceni Napok keretében megrendezett országos Irókongresszusnak is, amelyre harminchat írót invitáltak, a meghívást elfogadta és megjelent huszonkettő.

1 A Néplap vezércikkben üdvözölte ,,a szellemi koalíció" jegyében tartandó rendezvényt. Meghívták Németh Lászlót is, aki azonban távol maradt, noha az ingyen vasúti jegy jól jött volna neki, amint azt egy levele is dokumentálja. „Kedves Kozp, ha igaz június v

^&

n a

Z ^ na

pokra én is feljutok Debrecenbe, nem azért, hogy rész} vegyek rajtuk, hanem hogy az állami ingyenjeggyel érjem el magukat, s a Gulyás-hagyatékot végre rendezhessem."^ Néhány nap múlva Békésről írta Sárközi Mártának: „Hívtak Debrecenbe az írói hétre, de Vásárhelyről nem indultam, mert nem küldtek jegyet, innen meg már nem akaródzjk: nincs annyi erőtartalékom, hogy az esetleges sértegetéseket elviseljem. "

12 Jól sejtette, talán pontosan tudta, hogy az ő munkássága és személye lesz a kongresszus egyik ütközőpontja. 7 Lukács György; írástudók felelőssége. Széljegyzetek Illyés Gyula Magyarok c. könyvéhez. In.: Magyar irodalom - Magyar kultúra. Bp. 1970. 186 8 Például: A magyar irodalom egysége, Népi írók mérlegen, uo. 9 Standeisky Éva: Lukács György és az MKP irodalompolitikája. Alföld, 1985/4. 47 10 A Magyarok c. folyóirat hírei az 1946/8. szám hátsó borítóján, 'i NLÉL 549 12 NLÉL 551