Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A háború után (1945-1975)

A találkozón a főreferátumot Lukács György tartotta A magyar irodalom egysége és feladatai címen. Előadásának szerkesztett szövege megjelent tanulmányainak több kötetében is.

13 Ez az írás magába olvasztja a vita szempontjait is, így nehéz eldönteni, hogy mi volt az ereded szöveg, s mit ragasztott hozzá Lukács utólag a vita ismeretében. A helyi lap beszámolója szerint előadásának egy pontján „Lukács elvtárs ismertette azokat a\ irodalmi csoportosulásokat, amelyek az elnyomatás időszaka alatt kialakultak és élés bírálat alá vette őket. "

u Lukács egyként bírálta a Nyugat és a Szép St(ó polgári irányzatát, nem különben a népi mozgalmat, amelyre azonban ezúttal nem tért ki részletesen, mondván, ezt már megtette több írásában. Az előadást követő vitában szóba került Németh László neve. „Ezért örülök, hogy Veres Péter szóba hozta itt a Németh László-kérdést. Vitán felül áll, hogy Németh László tehetséges író. Senkinek sincs joga arra, hogy írói megszólalása elé akadályokat gördítsen. Mi, kommunisták tesszük ezt a legkevésbé. Ha elvtársam és barátom, Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója darabot kért Németh Lászlótól, úg ez a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy hogyan viszonyulunk mi Németh László írói megszólalásaihoz Ámde Németh László nemcsak egyszerűen tehetséges író, hanem egyúttal a „harmadik út", a „minőségi szocializmus", a „mély-magyar, híg-magyar" elmélet stb. kigondolója. Olyan ideológiáké, amelyek ha történetesen tömegbefolyásra tettek volna szert, múlhatatlanul falnak vitték volna a magár népet (...) Veres Péter elvont és ezért helytelen szolidaritást hirdetett Németh Lászlóval, Sinkával stb. eltévelyedéseikben. Talán fölösleges a dialektikát folyton hangoztató Lukács kínos, történelmietlen ellentmondására felhívnunk a figyelmet: képes beszédének akkor lett volna értelme, ha a Horthy-rendszer politikusai nem vitték volna falnak a magyar népet. Mindenesetre kompromisszumot ajánlott, arra szerette volna Illyés Gyulát és Veres Pétert rávenni, hogy Németh szépírói kvalitásainak elismerése fejében határolják el magukat a tanulmányíró nézeteitől, s akkor közös nevezőre juthatnak. Illyés és Veres azonban nem hajlott a kompromisszumra, helyette kemény vitahangot ütött meg. )y

A kongresszuson felszólaló népi írók nem ismerték el Lukács bírálatának jogosságát. Tőként ellenfeleiket támadták, a polgári (urbánus) írókat, de felhasználták a kedvezőnek ítélt alkalmat arra is, hogy szót emeljenek az irodalmi közéletből kiszorított Németh László érdekében. '

Á6 Illyés például ragaszkodott az írónak ahhoz a jogához, hogy életérzését szabadon kifejezhesse, s ha az pesszimista, akkor pesszimista. Erre Barabás Tibor replikázott. Veres Péter kereken megmondta, elsősorban Németh László védelmében: „... senki se kívánja tőlünk, hogy rongyemberek legyünk, s akikkel együtt dolgoztunk, azokba most belerúgjunk, hanem a szellem szabadságát hágjuk meg mindazoknak, akik munkásságukkal megszerezték ma13 Lukács György: A magyar irodalom egysége. In.: Magyar irodalom — Magyar kultúra. 135-152 14 Lukács György útmutató előadása a debreceni írókongresszuson. Néplap, 1946. jún. 28. 2 15 Lukács i. m. 340 16 Standeiszky Éva: A magyar kommunista párt irodalompolitikája 1944—1948. Bp. 1987. 61