Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Barátság versekben és levelekben

Ám a vers tanúsága szerint már azon a „tükörvarázslatos" estén üröm csöppent az örömbe: a barát nem látta, nem vette észre, hogy társa is ég, csak más lánggal. Mint említettük, Gulyás tisztában volt Németh nagyságával, s számot vetett azzal, hogy nem azonos rangú alkotók, noha egy szellemi nívón állnak. Néha azonban érzékenyen érintette, hogy Németh az alkotótárs iránt nem érdeklődik hasonló figyelmességgel. Az író egyik-másik híve a szellemi kasztrendszer igézetében fel is hánytorgatta neki, hogyan képes barátkozni egy vidéki inasiskolai tanárral? Utólag Sükösd Mihály is úgy vélte, nem voltak egyenrangú partnerek, Németh használta Gulyást a szónak abban az értelmében, ahogyan Kleist szerint Goethe (ki)használta a környezetében lévő embereket.

10 Ugyanakkor a Németh-életmű kutatói, köztük Fűzi László, Grezsa Ferenc, Monostori Imre, Pomogáts Béla, Cs. Varga István Gulyás Pált Illyés Gyulával együtt a Tanú írójának legmeghittebb barátai közé sorolják.

11 Ebben a lobogó kapcsolatban látensen mindig jelen volt egy bizonyos fokú feszültség annak következtében is, hogy Németh líraeszményétől sokáig távol állt Gulyás költészete. Ha bepillantunk az ő költői világába, rímtelen, klasszikus formákat követő, de mindig elegáns és kristálytiszta szerkezetű verseibe, egy más értékpólus tűnik szemünkbe. Megfigyelhetjük, hogy a kortársi líráról szólva legtöbbször nem sorolta Gulyást az első vonalba. A Misztikus ünnepi asztalról írott kritikája fanyalgó. Még barátságuk kezdetén leírta azt a mondatot is, amelyet Gulyás nehezen tudott megemészteni: én ezt az esszét dadogásaival is a legjobb verseid színvonala fölött állónak tartom... "

l2 A költő megdöbbent kérdése: „Lírám tényleg kevesebbet ér, mint az a tanulmány? A Tékozló című versem nem érne többet?'

11 A kérdésre sohasem kapott Németh Lászlótól ellenkező értelmű választ, bár évekkel később részese lett méltató szavaknak is, de azok talán későn jöttek, s megmaradtak a baráti szféra keretein belül. Németh esszéiben, ha szólt róla, mindig az embert, az önzetlen barátot dicsérte. Gulyás még a kapcsolat elején meg is fogalmazta: „Valahogy természetesnek tartottam hát, hogy verseim nem tartoznak bele érdeklődésedbe, hiszen az irodalom nem viszonosság ha viszonosság átok is.

>i4 Némethnek „különvéleménye" formálódott róla: „Debrecen költőjének tartotta, lassú növéstervűnek, aki még évtizedek 10 Sükösd Mihály: Az esendő géniusz. 168 óra. 1993. 28. sz. 21 11 Cs. Varga István: A barát szóra a Gulyás Pál nevével felelek. Napjaink, 1982/9. 22; Monostori Imre: Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása. Bp. 1989. 24; Pomogáts Béla: Németh László és Gulyás Pál. Literatúra, 1982/1. 84; Grezsa Ferenc: Németh László háborús korszaka. Bp. 1984. 357-361 12 Egy barátság... 3 13 Egy barátság ... 4 14 Egy barátság ... 24 ,5 Kiss Tamás: u. o.