Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Barátság versekben és levelekben

múlva mutatta volna meg magát, annak a vidékiségnek a jegyében, amelynek irodalmunk na­gyobbik felét köszönhetjük. A vidékiség említése nem volt szerencsés. Tervezett könyvét pedig Gulyás hagatékának objektív értékeléséről nem írta meg. De nem írt értékelő bírálatot — első kötete óta — egyik könyvéről sem. Azj is mentőkötélnek szánta az akkor még Babits­tanítványnak. Meggondolkodtató az is, hogy nemzedékébe se helyezte be. Van tanulmánya, ahol módja lett volna a nemzedék jobbjai közt néven nevezni. Nem tette. Ót Gulyás személyi­sége vonzotta inkább, mint verseinek objektív értéke. Nagyon különös és nagyon értékes mód­ja ez a megbecsülésnek: életébe, életművébe fogadta be...' Á5 Valóban, Németh sokáig csínján bánt az elismeréssel, kritizálni pedig csak szőr mentén merte barátját, ismerve harapós-rúgós természetét. Úgy találta például, hogy Gulyás versei nem elég „porhanyósak", máskor azt írta, hogy van bennük valami „elvágódás" a képzelet útjain. 16 Végül azonban bízott benne, hogy a Gulyás-életmű, ha lassan is, de megépül, és költészete kétszáz évet fog élni. Németh tudta, hogy Gulyás sem szerette az ő verseit, a Meghalok én is címűt például, amelyet egy debreceni estjén szavaltak, túlírtnak tartotta, holott mind­össze 18 soros. Noha tervezett könyvét nem írta meg, a Gulyás Tál szobájában c. esszéje sok mindenért kárpótol. Időnként annál kegyedenebb volt Gulyás! Levelezésük tanúsága szerint megesett, hogy a kritikai meg nem alkuvás, az igazmondás pátoszától fűtve Ke­rényi Károllyal együtt Németh Lászlót a sírásig kínozták! Hog} 7 az efféle „inkvi­zíciós" eljárásokban milyen mértékig játszott szerepet az elfojtott kisebbrendű­ségi komplexus, azt csak Freud tudná megmondani! Gulyás a szünetelő baráti diskurzus alatt is képes volt alkotói sérelmeit legyőzni, vagy leplezni, s több versében őszinte egyetértéssel buzdította írótársát vállalt hivatásának betöltésé­re. Ilyen buzdító költemény az Oltsd el magad! (A Tanú írójának) c. darab is. Vil­lámló kezűnek, királynak látta és láttatta barátját, de ökonómiára intette. („Ne­ked még holnap égni kell!") Ám anakronisztikus tanácsot is sugallt neki: „Irtsd ki szívedből Budapestet, I s egy új Budapestet csinálj!" A bűvölő költemény szerint a Debreceni Kátéhoz kellene visszatérnie, hogy elérje régi nagyságát. Ez nyilván­valóan szubjektív látásmód, illetve privát szempont: Németh 1933 óta nem ha­nyatlott, sőt, egyre emelkedett. Az Orizj a lámpát! — Ujabb üzenet a Tanúnak — egyetlen bíztatás: őrizze a látomást, mint egy 7 lámpást. Az Utolsó pillanatok — egy levél verses zárása — párhuzamos helyzetértékelés: mindketten betegek, de Né­methet sorsa „felrántja a mennybe"! Gulyás ebben a versében népmesei gesztussal feltétlen hódolatáról biztosítja barátját: „Koronát kapsz koronát!" Németh László szerette az Egy hű barátnak második részét, és méltán. Ebben a költő megvallotta baráti ragaszkodásának két legfontosabb motívumát. Érde­kes módon két olyan tulajdonságot nevez meg a vonzalom spirituszának, amit 16 Egy barátság... 358

Next

/
Thumbnails
Contents