Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Barátság versekben és levelekben
Kiss Tamásnak ama megfigyelése, hogy Németh László „Gulyástól elfogadta lángelméje torzképeit," de azért hozzátette: ezek miatt időnként harag öntötte el. Vagy ha nem harag, akkor az értheteden önmardosó kétely. „Miértfájnak? — teszj fel magának a kérdést. A hiúságomat sértik? 0, örök félreértés! Viszonyunk alapjaiba látok bek. E%ek a valódi véleményei; ezek, amelyekkel magában kiütött, elintézett. Erre jön rá a hála, a barátság megilletödése. Tulajdonképp egyoldalú barátság ez, is, mint a fiatalkoriak. En őszinte értéktisztelettelfüggesztem rája a szememet, s ő — nos ő tán hogy maga előtt is elrejti valódi véleményét, nem rúg úgy belém, mint a többiek." (1943. június 15—19. — Bocskaykert) Gulyás is megszállott volt, de ő a „lassú exponálás" embere, míg Németh László a „gyors oxidációjé". Bármennyire értették és szerették egymást, a sok alkati belső hasonlóság ellenére különböztek is, s némelykor ez is feszültséget gerjesztett köztük. 1936 decemberében Gulyás írt egy Bűn c. verset, ez már címével sejtetni engedi, hogy Németh legújabb regényére reflektál, amely a törökvészi házépítés bűntudatának története. A költő a regény rovására „poénkodott": „De bűn a kulcs és hasztalan ereklye, / ha egy százkilós regénybe vezet be. " (A regényről egyébként becsülő, tárgyilagos kritikát is írt!) Németh László több mint harminc évvel később így sóhajtott fel: „Gulyás Pálnak pedig egész különös képessége volt rá, hogy meglássa, a másik embert hol lehet eltörni: én tettem a legnagyobb szatíraíróink egyikévé. ' Meg kell adni, Gulyás többnyire hatásos szatírákat írt Németh Lászlóról, belőlük, - Németh szerint - egy „hebehurgyái János vitéz" arca kandikál ki. Erről persze tudható, hogy nem azonos Németh László valódi arcával, torzképnek azonban kitűnő. Mert ha Németh László nem lenne képes megvalósítani gigászi irodalmi és nemzetnevelő vállalkozásait, ha összeroppanna a feladat súlya alatt, akkor beválna a prognózis: „kifut az eszme, mint a tej". (Exprèss-prófé ta) Akkor a tervhalmozás, mint mániákus szellemi cselekvés, nevetségessé fajulna. Hogy Németh László lángelme, egyike az utolsó magyar polihisztoroknak, ezzel Gulyás tisztában volt. A három évig tartó „mosolyszünetben" is figyelte minden mozdulatát, tudott minden lépéséről. 1936 márciusában eljutott hozzá betegségének híre is. Ekkor írta A halál előtt (N. L.-nak) c. háromrészes költeményét, amelynek első része kevésbé érdekes: a szokásos ráolvasás, kategorikus tanácsosztogatás. Bensőségessé válik azonban a következő két rész, midőn reális és szimbolikus stíluseszközökkel felidézi Németh debreceni látogatásának emlékét. Ez sorsfordító élmény volt számára, azóta is lenyűgözve tartja a találkozás mágikus légköre: ,^4kkor este a tárgyaknak, megláttam szerkezetét". 8 Kiss Tamás: Az édenteremtés útjai. Találkozások Németh Lászlóval. In.: A főnix szárnya alatt. Bp. 1985. 45 9 Németh László: i. m. 469
