Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A debreceni katedra
(...) Nem kell minékünk egyetem. Bennünk a% esti üzenetforr, Minden fűszál nekünk terem, Mi a fűben vagyunk professzor. (...) Futunk a gondolat magányán, A mi katedránk a magány. (...) (Professzor Németh Lászlónak) Az eset irodalomtörténeti minősítésének számát fölösleges szaporítanunk. A bölcsészkar tanácsa szakszerű döntést hozott, egy arra érdemes tudós mellett voksolt, s ha meggondoljuk, a prekoncepció - tudós tanár előnyben! - sem kifogásolható az egyetemen, bár ez hátrányosan ütött ki Németh Lászlóra. Barta János tanulmánya is ezt sugallja, noha expressis verbis nem mondja ki. Bitskey István szerint a bölcsészkar tanácsa „ügy döntött, ahogy akkor döntenie lehetett és kellett. .. " 20 Más kérdés, hogy Kerecsényi Dezső a háború, illetve korai halála miatt egyetlen félévben állhatott a debreceni katedrán, működése és emberi habitusa így jószerivel semmilyen nyomot nem hagyott az egyetem szellemi arculatán. Monográfusa sem hasznosította Barta János debreceni működését feltáró tanulmányát. 21 A háborús körülmények, a politikai vegzatúrák Németh Lászlót is sújtották volna, jóllehet az ő mágneses erejű dinamikus egyénisége, intellektuális kisugárzása bizonyosan jobban éreztette volna hatását. De legjobb tudomásunk szerint sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő, hogy tekintélyelvű egyetemeink bármelyikén bölcsész diploma nélkül töltsön be valaki professzori állást irodalmi tanszéken. (Jugoszláviában Sinkó Ervin professzor volt a zágrábi egyetemen, holott nem rendelkezett még érettségi bizonyítvánnyal sem!) Magának a városnak, Debrecennek pedig semmi beleszólása nem lehetett a választásba, szégyellnivalója tehát nincs, legfeljebb vesztesége. Szemléltetésként álljon itt Németh László két levele Juhász Gézához: (1) „Kedves Géza, itt van nálam mind a két levél, amit hozzám intéztél; az is, amit Falihoz fagyon helytelenítem, bog a pályázatod miatt szuttyongatnak, bírálgatnak. EzX?l engem sértenek meg. Ha ebben az ügben van, akit korholni lehet: az én vágok. Ha neked csak reményed is volt ehhez a katedrához, nem lett volna szabad pályáznom. De nekem azt 20 Bitskey István: „Csikorgó előidőkből létünk talpa les^\ Németh László esszéi a régi magyar irodalomról. In.: Németh László irodalomszemlélete. Db. 1999. 24 21 Barta János. Kerecsényi De^ső előadásai. Irodalomtörténet. 1983/3. 745—750 22 Lévay Botondnak, a Juhász Géza szellemi hagyaték jogutódjának szívességéből és engedélyével.
