Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A debreceni katedra

mondták, hogy igazán csak reményed van s különben is már egy éve szavamat adtam. Attól félek, el sem hiszed, hogy számomra ez a professzprság inkább áldozat lenne, mint öröm. Kezdetben virtusból mentem neki: bizonyítsuk rá a rendszerre, hogy még ezt sem adja meg nekem. Később elhittem, hogy tehetnék tán valami jót ezen a helyen. De az hogy barátom: abból látja magát kiütve általam (ó borzalmas mondat!) ami számára a pálya teteje: fólmen­tést adhatott volna a számomra. Amit helyed átadásáról írsz, magadnak is be kell látnod Géza, hogy gyermekes. Ha en­gem nem jelöl a kar, akkor sem jelöl, ha te visszalépsz Te is csak játszpl ezzel a lehetőség­gel: részben hogy igazpld, amit nem kéne igazolnod, részben hogy megalázd, akit nem kéne megaláznod. Teveleidből azt látom: fáj neked a föllépésem, nagyon-nagyon szeretnélprofesz­szpr lenni és úgy érzed, lehetnél. S most ingerel, hogy mások ezf éreztetik veled. S valami le­hetetlen ellen-nemességgel szeretnéd a magad érzéseit letorkolni. S ettől még ingerültebb leszel. De hát mire való ez] Az nagon helyes és jogos érzés ami téged a katedra fele húz Ne szegeid s arra kérlek, harcolj érte kézzel és köröm ??i el. Ez az eg ellen, ami engem megvi­gasztal érte, hog versenytársak lettünk. Hely-átadások emlegetésivei pedig ne sérts meg. Tá­tinak különben is felhatalmazást adtam, hog ha büszkeségemet sértő dolgok történnének, az írásaimat kéje vissza. A Harsányi-ügyben olvastam a bíróság határozatát. Szeretném megtakarítani ezt a le­utazást s főként Harsányi könyveinek az olvasását. Fölhatalmazpl-e, hog telefonon beszél­jek vele s a dolgot likvidáljuk? Tán tudnék olyasmit mondani neki, ami előtt meghátrál. Tehát fel a fejjel Géza s vállald, amit érzel, úg vagy nekem is legjobb barátom. Ölel és boldog íj évet kíván Németh Eász/ó. XII/26. " (Címzés: Nags. Dr. Juhász Ge\a tanár, író úrnak, Debrecen, Dóczy leánygjmn. Teladó Németh Eász/ó III. Törökvészül. Egetlen lap mindkét oldalán tele írt 2 féle tintaírás.) (2) Kedves Géza, becsületes, őszinte levelednek nagon örültem. Kár hog Tátival nem ér­titek meg egmást: kétféle becsületesség is lehet összeférhetetlen. A pályázat alól nem mentelek föl; pláne most, hogy elmondtad reményeidet. Ha ne adj isten: rámszakad a katedra, te is alászprulsz A Pali kezébe tett fogadalom alól majd fóloldatlak; lesz hatalmam rája. Kár akkora dolgot kerekíteni mindebből, hágjuk folyni, s majd meglátjuk. Harsányi könyveit még időben látnom kéne. Vigázz kérlek, nehog fólsüljek mint szerkesztő. Zilahy azj ígér­te, hog ír neked. Mentetek valamire? Szerinte Harsányi is belátta, hog kár volt erőltetni. V?gső estben viszpnt Ravaszf és Voinovicbot vonultatja föl ellenünk. Marhaság! Olvasd a hadijelentéseket. Ölel családoddal: Németh László. " (Címzés: Nags. Dr. Juhász Géza író tanár úrnak, Debrecen, Hatvani u. 1. Dátum a pecséten: 1943. január 11. Ke'z/rásos, tin­taírású levelezőlap, autográf aláírással.)

Next

/
Thumbnails
Contents