Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A debreceni katedra

mondták, hogy igazán csak reményed van s különben is már egy éve szavamat adtam. Attól félek, el sem hiszed, hogy számomra ez a professzprság inkább áldozat lenne, mint öröm. Kezdetben virtusból mentem neki: bizonyítsuk rá a rendszerre, hogy még ezt sem adja meg nekem. Később elhittem, hogy tehetnék tán valami jót ezen a helyen. De az hogy barátom: abból látja magát kiütve általam (ó borzalmas mondat!) ami számára a pálya teteje: fólmentést adhatott volna a számomra. Amit helyed átadásáról írsz, magadnak is be kell látnod Géza, hogy gyermekes. Ha engem nem jelöl a kar, akkor sem jelöl, ha te visszalépsz Te is csak játszpl ezzel a lehetőséggel: részben hogy igazpld, amit nem kéne igazolnod, részben hogy megalázd, akit nem kéne megaláznod. Teveleidből azt látom: fáj neked a föllépésem, nagyon-nagyon szeretnélprofeszszpr lenni és úgy érzed, lehetnél. S most ingerel, hogy mások ezf éreztetik veled. S valami lehetetlen ellen-nemességgel szeretnéd a magad érzéseit letorkolni. S ettől még ingerültebb leszel. De hát mire való ez] Az nagon helyes és jogos érzés ami téged a katedra fele húz Ne szegeid s arra kérlek, harcolj érte kézzel és köröm ??i el. Ez az eg ellen, ami engem megvigasztal érte, hog versenytársak lettünk. Hely-átadások emlegetésivei pedig ne sérts meg. Tátinak különben is felhatalmazást adtam, hog ha büszkeségemet sértő dolgok történnének, az írásaimat kéje vissza. A Harsányi-ügyben olvastam a bíróság határozatát. Szeretném megtakarítani ezt a leutazást s főként Harsányi könyveinek az olvasását. Fölhatalmazpl-e, hog telefonon beszéljek vele s a dolgot likvidáljuk? Tán tudnék olyasmit mondani neki, ami előtt meghátrál. Tehát fel a fejjel Géza s vállald, amit érzel, úg vagy nekem is legjobb barátom. Ölel és boldog íj évet kíván Németh Eász/ó. XII/26. " (Címzés: Nags. Dr. Juhász Ge\a tanár, író úrnak, Debrecen, Dóczy leánygjmn. Teladó Németh Eász/ó III. Törökvészül. Egetlen lap mindkét oldalán tele írt 2 féle tintaírás.) (2) Kedves Géza, becsületes, őszinte levelednek nagon örültem. Kár hog Tátival nem értitek meg egmást: kétféle becsületesség is lehet összeférhetetlen. A pályázat alól nem mentelek föl; pláne most, hogy elmondtad reményeidet. Ha ne adj isten: rámszakad a katedra, te is alászprulsz A Pali kezébe tett fogadalom alól majd fóloldatlak; lesz hatalmam rája. Kár akkora dolgot kerekíteni mindebből, hágjuk folyni, s majd meglátjuk. Harsányi könyveit még időben látnom kéne. Vigázz kérlek, nehog fólsüljek mint szerkesztő. Zilahy azj ígérte, hog ír neked. Mentetek valamire? Szerinte Harsányi is belátta, hog kár volt erőltetni. V?gső estben viszpnt Ravaszf és Voinovicbot vonultatja föl ellenünk. Marhaság! Olvasd a hadijelentéseket. Ölel családoddal: Németh László. " (Címzés: Nags. Dr. Juhász Géza író tanár úrnak, Debrecen, Hatvani u. 1. Dátum a pecséten: 1943. január 11. Ke'z/rásos, tintaírású levelezőlap, autográf aláírással.)