Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A debreceni katedra
kánszky könyvét 11 nem motiválta közvetlenül a Magyar Szemlében a Szekfűindította vita, de tudott róla, hivatkozott is rá. Minden bizonnyal már könyve megjelenése előtt olvasta Németh Kisebbségben c. tanulmányát. „Ma gyakran hallunk vitákat, gyakran olvasunk szigorú ítéleteket a magyarsággal egy hadában élő németségről, különösen pedig a németségből beolvadt magyarságról. Mi meddőnek, sőt veszélyesnek tartjuk a^ efféle vitákat. " — szögezi le könyve Bevezetésében. A történeti áttekintést követő Új dis szjmiláció felé? című fejezetben ezt írja: „Sok szó esik napjainkban az asszimilációról és disszimilációról, az előbbit olykor lekicsinyléssel, sőt megvetéssel, az utóbbit gyakrabban, mint a nemzeti társadalom egségét fenyegető veszélyt emlegetik. (...) az 'aszj szjmilált' vagy 'beolvadt'jelzp is csak állapotot jelezhet — ezf egyébként egy emelkedett szellemű gondolkodónk hangsúlyozta először — nem pedig értéket." (Itt talán Némethre utal?) Elismeri: „szép számmal akadtak a beolvadtak között, akik megfeledkezve a köteles szemérmességről és tartózkodásról, túlságos mohósággal követeltek maguknak vezető szerepet a magyar szellemi, politikai, gazdasági életben, és ezj a vezető szerepet gyakran magyar értékek rovására, sőt magyar értékek elnyomásával gyakorolták. " A disszimiláció folyamata kétségtelenül létezik a németség soraiban, állapítja meg, ami szerinte részben a megbélyegzés határán álló hánytorgatások következménye. Németh, mint a maga ellenőrét, nagy érdeklődéssel olvasta Pukánszky könyvét, s elismeréssel adózott tudósi erőfeszítésének. A szerzőtől idézte a könyv megírásának legfőbb motivációját: az asszimilációnak a megbélyegzés határán álló hánytorgatása vezette arra a beolvadtakat, hogy német népi kapcsolataikat felelevenítsék. „Ez a félmondatba szorított félelem az egész könyvön átleng mint a történész múzsája. Pukánszky azonban elég hű tudós és tárgyilagos szellem ahhoz, hogy védelmét is az Igazság bordáira vonja. " — vélekedett Németh László. Egyetértett abban, hogy a beolvadás hamarabb kezdődött mint 1867, s három hulláma volt. Az okokat is egyformán látták. Nagyon érdekesnek találta azt a fejezetet, melyben Pukánszky a makacs be nem olvadókat mutatja be, viszont sajnálkozott azon, hogy a szerző mindössze néhány bekezdésben érintette a korszak sokat emlegetett disszimilációját, a „beolvadtak visszaolvadását a németségbe". Németh e réteg számára magyarországi történelmi szerepéről rossz bizonyítványt állított ki, köztük magyar csak zsoldos lehet, és szavuk továbbra is meghatározó. ,^4 magyar tudományosság kiadók, lapok jó hetven-nyolcvan percentje alájuk szervezhetett. " Pukánszkyt a második rész expiálása ellenére bizonyosan sértette a következő mondat: „Ma Pukánszky nem tudná, az ő könyvét is ezek rendeltették meg s aligha lesz; nek egészen megelégedve vele."A továbbiakban is ambivalens minősítések sorjáznak: „Pukánszky könyve csonka, (de) íg is a legértékesebb munka, amellyel a hallgatag magyar tudományosság járult boz^á a beolvadás megértéséhez " Németh emlékeztetett rá, hogy a Kisebbségben bő nyugtát állított ki arról, hogy a „beolvadt" jelző csak állapotot 11 Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön. Bp. é. n. (1940) Az UMIL tévesen 1944-re teszi a könyv megjelenését, amely a Magyarságismeret c. sorozat IV. köteteként látott napvilágot.
