Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A debreceni katedra
jelezhet, nem értéket. Ám a következő gondolatfutam mást sugall: „EzZfl szemben az is egész kétségtelen, hogy ha egy nép vezetőrétege egy-két nemzedék alatt a húszszorosára vagy harmincszorosára duzzad, s az újonnan jöttek jórészt beolvadtak; akkor az a nép elfelejti magát. Más lesz a fij e > m l ni a törzse, s egy furcsa élettani kísérlet szörnyeként fog támolyogni. " Németh ezúttal is tagadta, hogy Szent István „azt a zavartságot és keveredettséget tartotta kívánatosnak, (...) amely a mi középosztályunkban volt az asszjmiláció eredménye?" A kritikai műfaj megszokott beszédmódjától eltérve, önmérsékletre intette a beolvadtakat, többek között az utolsó mondattal: „Nemperverzjtáse oda törekednünk, ahol tevékenységünk többnyire bűntett és sértés?" Vagyis a diskurzus során szerző és kritikus véleménye olykor találkozott, de közös nevezőről nem beszélhetünk. A kari választás A mindent eldöntő kari ülésre 1943. május 5-én került sor. A jegyzőkönyv szerint egyedül Karácsony Sándor hiányzott. Jelen volt Szabó Dezső dékán, Bárczi Géza, Divéky Adorján, Fest Sándor, Hankiss János, Mészáros Ede, Milekker Rezső, Paulovics István, Pukánszky Béla, Szabó Árpád, Tankó Béla nyilvános rendes tanárok, továbbá Gaetano Trombatore nyilvános rendkívüli tanár, Márton Béla és Hoffer András egyetemi címzetes rendkívüli tanárok. A három utóbbi nem rendelkezett szavazati joggal. A jegyzőkönyv a következőképpen örökítette meg a szavazási procedúrát: „Elnök jelenti, hogy az üresedésben lévő magár irodalomtörténeti tanszékre a pályázati hirdetményben közölt határidőig 1942. november 25-ig 5 kérvény érkezett be. A magár irodalomtörténeti tanszék betöltésére kiküldött bizottság 1943. május 3-án foglalkozott dr. Pukánszky Béla eget. ny. r. tanár előadmánya alapján a beérkezett pályázati kérvényekkel. Bemutatja a bizottságnak erre vonatkozó jegyzőkönyvét /1. b.f melléklet, mely szerint a bizottság egyhangúlag elfogadta az előadó azpn javaslatát, hogy e tanszékre első helyen egedül dr. Kerecsényi Dezsőjelöltessék. Bemutatja továbbá dr. Karácsony Sándor eget. ny. r. tanártól közvetlenül az ülés előtt kapott beadványát / c. melléklet /. " „(...) Ez a felfogás minden bölcs, mérsékelt, körültekintő és tárgyilagos megindokolása mellett annyira eltér az én felfogásomtól, hog lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom annak ismertetését, indoklását s belőle következő konzekvenciák levonását a tekintetes kar szíves tudomására hozni ellenjavaslatformájában, azj(al a kéréssel, hog amennyiben az abban foglaltakat a Kar nem tenné magáévá, azt mégis mint különvéleményt a Vallás és Kó'zpktatásügi Miniszter Űr kezeibe az ügirathoz mellékelve továbbítani méltóztassék. " (...) Karunk csak eg pályázót ajánlhatna jó lélekkel és saját tekintélyének csorbítása nélkül kinevezésre, s ez, az eg pályázó Vajthó Eász/ó, egyetemünk, karunk és az éppen üresedésben
