Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A debreceni katedra

meg kell állapítanunk, hog a% „irodalmárokkal" való gúnyos hadakozásai és sokszor „bunkós" írói jellemzése alatt is ez a megbántottság és elégedetlenségforr. Nem hisszük, hog a magunk részéről is okot adnánk erre az elégedetlenségre akár Németh Lászlóról adott eddigi jellemzésünkkel és bíráló megjegyzéseinkkel, akár azz^l, hog többi tanulmányköteteinek /Tanú l—W. évf. , Készülődés I.—II. kötet, Minőség forradalma I—IV. kötet/ egyes darabjaival nem foglalkozunk külön. Ezek a tanulmányok értéküket tekintve általában semmiképpen nem állnak szerző itt ismertetett nagobb munkái mögött, írói arcképeiben /Bethlen Kata, Kemény Zsigmond/, hozzászólásaiban irodalmunk elvi kérdéseihez vag a magár vers fejlődéséhez — utóbbiak közül különösen kiemelkedik Magyar ritmus című, önállóan is /Magarok Könyvtára, Mefhosz Könyvkiadó, h. és é. n. 63 1.1 megjelent tanulmánya — bőven akad találó, éles megjige lő képességre valló és a megértést hatékonyan elősegítő megállapítás. Ezek a tanulmányok azonban nem változtatnak azpn a képen, melyet Németh Eász/ó irodalomszemléletéről ismertetett nagobb munkái alapján nyertünk. Németh Eászjó mindig mély műveltségi, tiszteletre méltó tárgyi tudású, a maga útján járó gondolkodó marad, aki bátran a problémák mélyére néz es becsületes, férfias lélekkel keresi az igazságot. Fogatkozásai részben írói jellemének olyan sajátosságaiból adódnak, melyek a nagkózjjnség szemében inkább előnyt jelentenek számára. Erre azpnban itt nem lehetünk tekintettel. Németh Eászjó lényegileg távol áll a tudománytól: filológiai képzettsége nincsen, nem járta meg a kutató műhelymunka fáradságos, de a tényekkel szemben tiszteletre, józan mértéktartásra és alázatra nevelő útját, s ig kevésbé érzj a felelősség súlyát, mikor általánosít, ítéletet mond; könnyebben hajlandó arra, hog a tetszetős vag szellemes fogalmazás kedvéért az apró adatokból adódó, olykor rideg valóságot módosítsa. Támogatja ebben sz/nte határtalan szubjektívizmusa is: amint a regényíró Németh Eászjó nem tud embereket és eseményeket magától elvonatkoztatni, hanem csaknem mindég önéletrajzot ad más-más változatban, úg az irodalomtörténet-író is többnyire szjnte „személyes megtámadtatás" címén kér szpt, és tárgát alkalomnak tekinti arra, hog egéni csodálatának, szeretetének, de még gakrabban ellenszenvének kifejezést adjon. A. lelkében élő keserűség és megbántottság — mint mondottuk — nemcsak olykor indokolatlan harciasságán, hanem írásmodorán is kiütközik. Mindez komoly megfontolásra kötelez, mikor helyét a pályázók sorában érdemének megfelelően kell kijelölnünk. Munkássága mindenesetre tiszteletre méltó és szellemi életünk számottevő értéke; nemcsak eredmény, hanem ígéret, mely talán új keretek között is megtalálja méltó változatát. " (...) Tekintetes Bizottság! Jelentésem végére értem, s most a pályázók rangsorolásának nehéz feladata hárul ránk. E feladat megoldásánál szerény nézetem szerint egedül az a szempont lehet irányadó, hogy egetemi tanári állást csak az tölthet be méltóképpen, aki kétségtelen tanújelét adta önálló tudományos kutatási készségének, és akiről eddigi munkássága alapján joggal hihetjük, hog ezj a készséget tanítványainak is tovább tudja adni. Ezf a szigorú értékmérőt alkalmazva a pályázók megbírálásánál, közjdük igaz meggyőződéssel egedül dr. Kerecsényi Dezső/ merem ajánlani arra, hog kinevezésre fe/tejeszfessék. Lehet, hog írott szabályaink több pályázó jelölését kívánják. Magam több pályázó rangsorolására nem vállalkozhatom, mert úg érzem, hogy lelkiismeretem ellen cselekednék, melynek parancsát