Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

A debreceni katedra

minden írott szabály ellenére is követnünk kell, különösen nekünk, egyetemi tanároknak. Tisztelettel kérem a Tekintetes Bizottságot, hogy a kijelentésemben előadottakat megfontolva bölcs döntését meghozni kegyeskedjék. Debrecen, 1943. február 12. Mély tisztelettel. Pukánszky Béla ny. r. tanár. A döntés háttere A dékán jelentette, hogy Hankiss János államtitkári címmel felruházott egyetemi tanár hivatali elfoglaltsága miatt nem jelenhet meg az ülésen, Pukánszky Béla pedig arról tett jelentést, hogy Karácsony Sándor betegsége miatt maradt távol, azonban ő elő fogja terjeszteni Karácsony Sándor hozzá eljuttatott üzenetét. Az elnöklő dékán Pukánszky előterjesztése után bemutatta Hankiss János 1943 áprilisában kelt (!?) iratát, amelyben megköszönte Pukánszky Béla óriási munkáját, a dolog meritumában teljesen egyetért vele, azaz Kerecsényi Dezsőt támogatja, de nem szeretné, ha a többi jelöltön sérelem esnék, hiszen Tóth Béla kivételével mindnyájan rászolgálnak a jelölésre. „Németh Eász/ó (pedig) nemcsak az új magyar irodalom egyik jelese, hanem szakszerű irodalomtörténeti és kritikai cikkei is vannak, s ezeket mérlegelnünk kellene." Javaslata: „Kerecsényi Dezső dr. I. helyen való jelölése után a másik három jelölt a fennmaradt helyekre kapna jelölést. " Majd Pukánszky ismertette a bizottsággal Karácsony Sándornak Lükő Gábor útján hozzá szóban eljuttatott álláspontját: „Ennek lényege, hogy az 5 pályázó közül dr. Tóth Béla kivételével 4 pályázó jelöltessék. Hogy a jelölés aequo loco vagy pedig bizpnyos rangsorban történik-e, azt Karácsony professzor úr a bizottság döntésére bízza. " A bizottság tudomásul vette Karácsony professzor üzenetét, de azzal a megjegyzéssel foglalta jegyzőkönyvbe, hogy nem áll módjában meggyőződést szerezni arról, a Pukánszky Béla professzor úrral közöltek egzakt pontossággal fedik-e Karácsony professzor úrnak a bizottsághoz küldött üzenetét? A bizottság végül hosszas és beható vita után, a Pukánszky Béla előadói javaslatát egyhangúlag elfogadta. Két tényezőre kell megkülönböztetett módon figyelnünk: a dátumra és a jelentést készítő személyre. Ismeretes, hogy kari döntés e fogalmazvány után csaknem három hónappal később, 1943. május 5-én született, holott a kiküldött bizottság álláspontja már régebben kialakult. A három hónap különösen a kari ülések ütemezésének ismeretében sejtet habozást, valami vis maior-t. Nagy TiKerecsényi Dezső 1940 körül