Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)
jövedelmem. " (...). (Mit keresek a Bocskaiban) „Hogy eljöttem Pestről: odaadtam a családomnak a hátamat, a műveimet, a nyugdíjamat. Nem tartottam meg csak a% itteni szőlőt s a kehemből kifolyó cikkeket. E%t azonban arra hóbortos kódom, amire én akarom. Itt senkinek sincs a takarékosságomba beleszólása. Éjek csak három évet: ez a semmi nagobb birodalom les^ m ^ nt am ti otthagytam. S mi a legszebb? Hogy amire húsz & Z so rtölődéssel rá nem kapathattam a családomat, rábűvöltem ezzel a mozdulattal. " (Életmű szilánkokban) Itt készített vele interjút Sarkadi Imre a Debreceni Újság-Hajdúfóld számára és Barna Tibor a Színházi Magazin részére. Németh Sarkadi interjúját utólag is vállalta, már csak az interjúvoló személye miatt is, noha az emlékezetből íródott. „Gulyás Pálék hívták fel a figyelmemet a Bocskaikertre, nem bántam meg hogy idejöttem. A lakosságban is van valami kedves demokrácia, ahogy eddig láttam. A szplőmunkás és a gazda között nincs meg az a rettenetes társadalmi különbség. ;r>() Elmondta, mivel foglalatoskodik, azt is, hogy új darabjának bemutatása egyelőre nem várható. Részint a színházi viszonyok, részint személyes okok miatt. A korabeli irodalomban két új tendenciát érzékelt, a második népi hullám betörését, illetve egyes esszéíróknak, mint íróknak a fellépését. )r Az úgynevezett népi irodalom egészségesen egészíti ki irodalmunkat, de hamis koncepció az, hogy a jövő embertípusát hozzak az irodalom színpadára. A nép azért szerepel az irodalomban, mert kezd megszűnni, mint nép. Ezért hozz a fil a társadalomba irodalmi úton az értékeit. " Ezután néhány általánosabb műhely jellegű kérdésre válaszolt, védelmezve az írói műveltséget, hangoztatva az egyéni felkészülés, az önnevelés fontosságát. A népi irodalomról vallott álláspontja sajátos, kár, hogy ezt a megközelítésmódot annak idején, amíg ez az irodalom tömegesen hatott, a teoretikusok kihagyták a számításból. Barna Tibornak, némileg önmagával ellentétben azt mondta: „Régóta áhítozom erre a csendes, tiszta, egyhangú magányra. Itt nyugodtan dolgozhatom, nem z^var a z a jEz a jelenlegi életem tulajdonképpen a Cseresnyés gyakorlati kivitelezése a magam környezetében. " Arra a kérdésre, hogy mik a készülő új színházi darabjai, azt válaszolta: „nem készül semmi, darabot nem írok többet, annyira megutáltam. Nem azért mert megbuktam, úttörőnek is kell lenni, és én szívesen vállaltam, de elég volt nekem a színpadból. " Végül az új magyar drámai törekvések és a színházi üzem ellentététről beszélt, a rosszindulatú kritikusokról, de elismerte, hogy a budapesti színpadok az évi (1942/43-as) mérlegét mégis csak haladásként lehet elkönyvelni. Sarkadi Imre 1942 körül Sarkadi Imre: DU-H. 1943. május 16. 51 Barna Tibor: Színházi Magazin, 1943. 22. sz. 15