Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

svédre. Leírt szöveget olvasott fel. A bestéd alatt végig könnyeztem. Vagy inkább úgy mondanám, hogy valamennyien így tettünk. Németh Lász/ó a reánk boruló fát Zsiga bácsinak nevezte. (...) Hangja el-elcsuklott a beszéd közben"*® Névadó gesztusa is árulkodik a Móricz Zsigmond iránti ragaszkodásról. Avató-ünnepség a Bocskaikertben Németh 1943 áprilisában költözött hosszabb időre a Bocskaiba, ottani hónapjairól Naplója tanúskodik. „Jó néha újságot olvasni, legalább megtudom, miért vagyok itt. Az egyikben azj olvasom, hogy eljöttem darabom hőse után. A Cseresnyés írója annyira beleszeretett a színpadi farmjába, hogy fölcsapott a Bocskai homokján Cseresnyés Mihálynak. " Németh ezt a motivációt elutasítja: „Nyílván azért vagyok itt, mert mindig ide készültem. A rossz közérzetem úgy tudta, hogy 1935 táján lett égető terv ebből a homályos készülődésből. (...) ha valamelyik hősöm után jöttem ide, hát ő azj Boda Zoltán. " A bejegyzés rezignált befejezéssel zárul: „Nincsenek többé nagy nevelői illúzióim. Most jutottam el oda, ahol az ember érzi, hogy 'életének csak ne\ői a maiak. ' Egy másik bejegyzés: „Mielőtt áprilisban idejöttem, három nap jártam összetörten. Abban az elviselhetetlen állapotban, amellyel a megoldhatatlan fog körül. A hűvösvölgyi erdőben jöttem rá, több órás kószálás után, a megoldásra: át kell adnom, Bocskayt kivéve minden jószágom, s 4Í) Hártyányi István: Emlékek Németh Lászlóról. Confessio, 1986/2. 79-86