Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Író és város szövetsége 1931-1944
redék. De kinyitottuk előttük lakásunk ajtaját is. A panaszkodó fiatalok asztalomnál találkoztak Erdélyi Józseffel, Kodolányival, Féjával, hogy Debrecen országos neveit ne is említsem. Sajnos, utólag az az érzésem, hogy a legtöbbjükkel szemben súlyos hiba volt. Lélegezték Németh Lászlót, s majdnem akkorák lettek saját szemükben, mint Németh László. S ha ezj az igényt vesszük alapul, csakugyan jogos a fiatalok panasza, hogy nem adtunk nekik elég teret, — s nem szerettük őket eléggé. " A levélíró szerint a harmincas nemzedék csak gyűlölködött, de egyiküknek sem volt szándéka a nemzedéki frontot megalkotni. „Talán Németh Lászlónak volt ilyesmi a fejében, de ő annyira beleveszett az elméletbe, hogy társai s^tbomlottak. Németh nem számolt az érvényesülési vágyakkal. " — Juhász e sorokat a levélből szó szerint idézi, majd a többi állítással együtt cáfolni igyekszik, elég meggyőzően. Ismét Németh Lászlóra hivatkozik, akinek alakjában „a harmincasok missziója tetőzpdik. Mutatott-e ekkora altruizmust, mindig másokért kiálló, saját művészetét félredobó önzetlenséget még valaki az egész magyar irodalomban? A húszasok talán beszélni sem tudnának még nélküle. Amit legalább ifjú írótársam a maga nemzedéke programjaként ismertet, ahol nem Németh-örökség merő fogalomzavar. " (Csak a parasztságból származó írót fogad el, antiszemitizmust hirdet, de „nem turult értelemben, hanem olyanformán, mintha Tap Károly zsidóságát megfordítanák ", belső transzilvánizmust sürget stb.) A cikkre maga a levélíró válaszolt, 62 leleplezve és vállalva önmagát, írását immár vádiratnak emlegetve. Továbbra is ostorozza a harmincasokat, (nemcsak debreceni, országos viszonylatban) akik végigalázkodtak minden irodalmi irányzatot a Nyugattól a Napkeletig, verseket írtak Babitsról és Adyról. mi egyéni kedvességeken kívül (...) Örökségbe kaptuk azEME-t, (...) a babitsi és gombosi reformirányzatokat, melyek azt a kart vonják a politikába, amely az irodalomba való és fordítva; irodalmilag kaptuk a népiesség lejáratását és diszkreditálását, a kritika olyan irányú túltengését, amely ellen Erdélyi is joggalfelhördült. Ezf az utóbbit pont Németh Lászlónak köszönhetjük. " Végül bejelenti, hogy rövidesen kilépnek a Számadás c. folyóirattal. Gulyás Gábor azonban nem képviselte a húszasok egységes felfogását. Egyik társa, a joghallgató Nagy Sándor, maga is vers- és tanulmányíró, nyíltan és őszintén emlékeztet rá 63 , hogy 7 a húszasok nagyon sok impulzust kaptak az előttük járó nemzedéktől, ami egyáltalán nem szégyen. Fő forrásuk Németh László volt. „1932-ben, amikor Németh László megindította a Tanút, a húszas nemzedék java része mohón esett neki és fiatalsága teljes hevességével vette át gondolatait, mert benne látta megtestesülve azt az írót, aki végre az ő nyelvén szpl, új humánus gondolkodást és ezerfelé ágazp érdeklődést hoz magával. Ha végig gondolunk Proust módszerétől, KözépEurópán, Minőség forradalmon, Új nemességen, Reformon és San Remo-i naplón át az utolsó szám Romániai útirajzáig mennyi gondolat, nagyobb része nem részletes és rendszeres kidolgozásban, csak villanásszerűen odavetve. Németh Lász/ó igazj nagy jelentősége abban 62 Gulyás Gábor: A húszas és harmincas nemzedék más megvilágításban. Db. 1936. jan. 12. 14 63 Nagy Sándor: Kaptak-e a húszasok a harmincasoktól? Db. 1936. jan. 17. 6
