Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

Tóth Béla: Mit olvastunk 1962-ben? A magyar írók közül ma vitathatatlanul Németh László képviseli a legmagasabb színvonalat. Eszmei, műfaji gazdagsága, sokoldalúsága, szenvedélyes igazságkeresése, stílusának villogó tömörsége messze az adag fölé emelik, s ma egyike legnépszerűbb íróinknak. Lányaim c. másodjára s kibővített formában megjelent könyve a nagy műveltségű, rendkívül éles szemű megfigyelő, elfoguladan apa, lankadatlan pedagógus és ragyogó író sokrétű alkotása, s csak a közönséget dicséri, hogy a mű olyan hamar megtalálta másodjára is szívéhez az utat. Bata Imre: Németh László „papírszínházá"-ban

30 (...) Amikor a Mai témák drámai kísérletezésének a lényegi mondanivalóját a minősé-eszme továbbvariálásában véljük felfedezni, jellemezzük is Németh Lászlót, s a kísérlet tartalmát is meglehetősen körülhatároljuk. Máskor ki kell fejtenünk — és hamarosan — a minőség-gondolat érvényes motívumait, az író sajátos szépségeit, az intellektus drámai erejét, a színpadi dikció remekléseit, most — kedvező pillanatban — a kísérletek utópiás buktatóit emlegetjük fel — magunk tanulságára. Ideje megkísérelnünk szembenézni minőség és tömeg kölcsönviszonyával, nemzet — és nép szemléletünk korszerűségének kérdéseivel. Ez már azonban nekünk kötelező erejű feladat, akik Németh László nyomán jövünk, messze mögötte, de látva ösvénye szükségtelen kanyarjait is, merész átvágásait is.(...) Székelyhídi Ágoston: Irgalom. Németh László új könyve

31 Kerek negyven esztendőn át hordozta képzeletében az író a regény magvátlényegét, azt az emberalakot, Ágnest, akinek a boldogsága az, hogy másokat boldogíthat. Gazdag és nemes jelentésű jelképpé formálta végül is. (...) Bizonyára meglepetést kelt, hogy Németh ismét tovább lépett a fordulatos, mondhatni, izgalmas cselekményszövés meg az elvontságot kiküszöbölő, egyszerű stílus felé. Ez összefügg új írói magatartásával. Tanúi lehettünk és lehetünk ugyanis, hogy ez a magatartás miképp változott át viaskodásból, gyötrődőből, emésztve és emésztődve lángolóból immár ledsztulttá, emelkedetté, közvedenné. A magasrendűen értelmezett tanítómester magatartásává. 29 HBN. 1962. december 31. 5 30 Alföld, 1963/9. 80-83 31 Hajdú-bihari Napló, 1965. június