Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

Juhász Béla: Számvetés tanulságokkal

32 (...) Az Alföld hasábjain igen kevés a drámai műnem körébe tartozó alkotás. Az első időben néhány jelentéktelen egyfelvonásos és jelenet olvasható az Epítünkben, nem egyszer teljesen híjával minden valódi esztétikai értéknek. Később jobb színművek is feltűnnek a lapban, majd meglepi az olvasót Németh László jelentős műve: a II. József. (...) Ablonczy László: Az írás ördöge. Németh László drámája Szegeden

33 (...) A magyar drámaírás évszázados kínjait Németh László is megszenvedte. Mert mindig volt, ami iparkodott megbuktatni a vállalkozást! Sokszor hatalmasnak tetszett a nekifeszülés, s aztán hol a színházi direkció, hol a színész, mikor pedig a történelem kergette a szereplőket a papírszínházba vissza. Evekig fordított középszerű és rossz darabokat , amelyek helyett, ha idejét, erejét saját darabtervei megvalósítására ölheti, különb, nagyszerű, számunkra fontos gondokról szólhatott volna. S ha mégis bemutató közelgett, nem az öröm, inkább a vérnyomásmérő szaladt a magasba. (...) Mindmáig hiányoznak a színházi emberek, akik nemcsak a holnapra tervezgetnek, hanem akiknek évekre előre programjuk, elgondolásuk van a színházak jövőbeni életéről. (...)" Bata Imre: Németh László Utolsó kísérlete

34 (...) Németh László tiszteli és tudja az epika törvényeit. Ismeri, hol érintkezik az egyszer volt a mindig lehetővel, mert ismédődővel. Regényét mindig a mítoszhoz köti. így kerüli el a nevelődési regény nagy buktatóját is. Ennek a regénynek az a veszedelme, amit a nevében hord, a nevelés, a didaktikusság. Vane a szerzőben elég invenció, a helyzet rendelkezik vajon elég fejlődéstartalékkal, hogy a lóláb majd ki ne lógjon. A klasszikus fejlődésregény — nevelődési regény ... (...) Nem nevelési, hanem nevelődési regényt írt Németh László is. S ha a nevelés érvényesítése redukálna, a nevelődés — önalakítás! —, a kellő nagyvonalúság az epikus tárgyiasságot, gazdagságot engedi felszabadulni. A hőst nem absztrakt és mesterkélt helyzetek sorozatában látjuk súrlódni és kínlódni — mert melyik nevelés nem termeli ki a maga absztrakt szituáció-sorát? A tanító az élet, s mert a nevelés tárgya kiváló anyag, nagy invenciózussággal tapad a valóság jelzéseire. Ha Németh Lászlót a pedagógiai Erósz fűti, ennek magyarázata nemcsak a hajlamban és a mentalitásban keresendő. (...) Németh László pedagógiája azonban van annyira rendhagyó, hogy beleférjen az élet is. 32 Az Alföld 17 éve és a magyar irodalom. Alföld, 1966/11. 68-81 33 Alföld, 1970/6. 57-58 34 Alföld, 1970/9. 54-59. In.: Képek és vonulatok. Bp. 1973. 347-360