Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

ménygazdagságát az utóbbiak európai csiszoltságú módszereivel és távlataival. Regényének ez külön irodalomtörténeti jelentőséget ad. Juhász Géza: Németh László: Lányaim

21 Az egykori kritikus, ideológus évtizedek óta drámák, regények alkotója, világirodalmi értékek mesteri fordítója de a tanulmányíráshoz sem vált hűdenné. Soha. A Lányaimban most egy húsz évvel korábbi füzete nő regény terjedelművé. Olyasféle folytatásos mű, akár Petőfi végső szerelmi ciklusa, mikor közölni kezdte, maga sem tudhatta, mi lesz a vége. Egy apa följegyzései hat gyermekéről, s már unokájáról is: képzelhetnénk-e szűkebb érdekű tárgyat, ha nem vall ugyanolyan lírai hévvel és kíméleden igazságszeretettel magukról, mint bármi másról a világon. Arról ugyan eleve le kell mondanunk, hogy a „tipikus"-t keressük itt. Kivételes apa, s kivételesen tehetséges lányok — lehet ebből átlagos szülőknek valamit tanulni? Vagy Intim Pista kíváncsisága is elég csábító az olvasásra — azzal, hogy közben beleláttat egy nagy író legbelső családi viszonyaiba? Mert regényről aztán szó sincs itt: sehol, semmiféle összefüggő cselekmény tanulmány követ tanulmányt, most a mondat születéséről, majd az ifjúsági olvasmányokról vagy gyerek-verselgetésről, aztán a tanulás helyes módjáról, a nyelvektől a felső matematikáig stb. De sosem elvont fejtegetés, amit nyújt, hanem csupa élmény, egyéni tapasztalat. Fülöp László: Lányaim. Németh László könyve

28 A Lányaim példát ritkító, sajátos-különös könyv. Egyedisége azonban nem magyarázza súlyát. Ellenkezőleg: maga a téma az érdektelenség, a kissugarú privátjelleg veszélyét rejtegeti. Hogy erről s szintről sikerüljön fellendülni, ahhoz épp a jelzett magas intellektualitás, szenvedély és szépírói látás kivételes egysége szükséges. A tizenkét esszé — igaz, nem azonos erővel — ezt az érdekes szemléletmódot sűríti magába. Nem nehéz például észrevenni, az emlékezetes regényalakokat — különösen regényei nőalakjait - megmintázó tollvonások — a feladat természetének megfelelően újraformált — jelenlétét a lányportrék megrajzolásában. A törekvés: „pártadan hűség" a vonalak, színek megkonstruálásában; azaz tulajdonképp: a jellem mélyéra látó szem kegyetlen-következetes , mindent feltáró tárgyilagossága. Mondhatni: elfogulatian, kemény szigora. Mint az alkotói fantázia szülötteinél. 27 Új írás, 1962/11. 1268-1270 28 Alföld, 1962/4. 162-164