Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

zi hódítást azt jelend, hogy Németh László eleven szelleme, ösztöneinek hihe­teden találékonysága s mindenek előtt alkudadan írói jelleme olyanok lelkéhez is közel hozta, akik ma már — jogosan vagy jogtalanul? - de elvből nem olvas­nak irodalmat. Németh László első nagy tette bizonyára ez, hogy visszaszerezte az irodalomnak hitelét. De Németh László programja nem merül ki az iroda­lom megmentésében, ez csak egyik részlete annak a munkának, mellyel az a be­vallott célja, hogy felfrissítse a magyar szellemei életet, aktív életre serkentse, s kiragadja a lemondás és erőfosztó kétségbeesésnek a karjaiból a magyarság megmentésére az alkotó magyar tehetségeket. Ennek a munkának első részét már elvégezte. Kritikájával utat nyitott a vadhajtások bozótjába a nemes tőkéig. Minőség­forradalmával felszabadította az új nemességet a tömegmunka rabszolgaságá­ból, s akiben voltak szabadulásra váró erők, azok mind az ő példáján bátorod­tak a szabad életre. Az alkotó szellemi erők után most a hagyományt akarja fel­szabadítani halálos szendergéséből, s a feltámasztott hagyomány eleven erejével megteremteni a táj hazákat, a magyar szellem önálló gócait, hogy a virulens erők felszabadítása után a magyarság öntudatra ébredjen értékének és hivatásának, s legyen bátorsága hivatását vállalni. Elsősorban Debrecen az, ahol megértő tár­sakat talált Németh László, s hol a szellemi élet legalkalmasabb, s egyenesen igényt tart arra, hogy a magyar vidék megmentésére sorompóba állítsák, hogy azután ezen keresztül az egész magyarság megmentését előmozdítsa. Debrecen kulturális és romladan magyar miliője vált aztán talajává Németh László új vál­lalkozásának: itt indítja meg debreceni írókkal szövetkezve új folyóiratát Válasz címmel, mely a Tanúval karöltve szolgálja Németh célkitűzéseit, , s egyben ér­vényt szerez a szellemi élet minden terén a minőség jogának. Az első hívek se­rege áll most Németh László mellett csatasorba, s ezzel új korszakot kezd szel­lemi életünkben. Tóth Béla: Németh László elé 8 (...) Jövetelekor az írás megalkuvás volt külső célok felé: ő követeli az írókon s a műveken önmagukat. S mint igazi kritikus, finom érzékenységű irodalmi sze­izmográf, elsőnek veszi észre a mellette innen is, onnan is felbukkanó tiszták kis csapatát: Szabó Lőrinc, Erdélyi József, Illyés, Tamási, Halász Gábor jelentő­ségét ő ismeri fel s tudatosítja irodalmunkban. (...) Aki a káoszban vándorol, annak nagyon gazdag térképének és iránytűjének kell lennie. Németh László mind a kettő fölött rendelkezik. Polihisztorságig táguló tudása lehetségessé te­szi neki a körülötte gomolygó jelenségek közti eligazodást, (...) biztosan néz egy örök pólus, az erkölcs felé. A vándor először azt hitte, útja magányos za­s Db, 1934. márc. 2. 7

Next

/
Thumbnails
Contents