Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Németh László és az Alföld
Noha a szerkesztett anyag élén Borsos Miklósnak, a barátnak egy újabb emlékezése áll, az értékskála első helyére az írónak egy addig publikálatlan drámai műve (pontosabban annak első felvonása) kívánkozik, az 1946-ban megkezdett és 1964-ben befejezett Harc a jólét ellen. Menjünk mégis sorjában! Borsos 26 szerényen megjegyzi: „Olvasva többet tudunk meg róla, de emlékesünk rá, és írunk is róla, mert szerettük és becsültük." h kiváló szobrászművész nem először engedett bepillantást szubjektív élményeinek tárházába, amely azonban láthatólag kiürülőben van. Mindenképpen érdekes azonban, hogy a Németh-ábrázolások közül az Iván Szilárd festményeit tartja a leghitelesebbnek, amelyeket a Petőfi Irodalmi Múzeum nem vett át. Csoóri Sándor esszéje 27 az életmű kimeríthetetlen bőségét hangsúlyozza. „... elkerülhetetlen, hogy a magyar irodalom, sőt a% egész magyar szellemi élet legtöbb gondolatot, múltat, feszültséget, sejtést, utópiát hitet görgető életműfolyamának a kanyargását egyetlen oldalpillantás alapján fölrajzolhassuk a térképünkre. Az első kísérlet után el kell következnie a másodiknak, a harmadiknak, a sokadiknak, mert Németh László a fölmérhetetlenségben, a bőségben, a nagy árnyékokat vető talányosságában Széchenyire, Kemény Zsigmondra, Adyra emlékeztet. A vitathatósága és vitathatatlansága ügy tartja egyensúlyban művét, miként egy dráma két egymásra utalt főszereplője a drámát. " Fontos Csoórinak az a találó megállapítása is —, mert számos példával igazolható, — mely szerint Németh „Tudása látomásos tudás, beleérző tudás, nem adatszerű. " Közismert, hogy az író görögségeszménye szubsztanciális jelentőségű, Csoóri egyenesen az életmű „panoramikus pontjának" minősíd. Németh nagyságát azzal a költői kérdéssel is érzékelteti, hogy vajon kortársai közül ki tudna a Tanú töredékére is vállalkozni? Grezsa Ferenc irodalomtörténeti munkásságának tekintélyes részét a Németh-kutatás foglalta le. Grezsa 28 kísérletet tett a Németh-életmű korszakolására, s öt alkotói periódust különböztet meg: pályakezdés 1925—1931, Tanú-korszak 1932-1937, háborús korszak 1938-1944, és az utolsó: a vásárhelyi korszak 1945—1953/54. Úgy tűnik, az irodalomtudomány elfogadta ezt a korszakbeosztást, jóllehet az utolsó periódus, érzésünk szerint, tovább tagolható. Grezsa tanulmányából érdemes kiemelni, amit az író magyarságszemléletéről mond: korszerű és dinamikus, de nem eléggé taktikus. Erkölcsnek jó, politikának elvont. ,yAz értelmiségi társadalom/ gondolata távlatként erkölcsi eszmény, a gyakorlat embere azpnban a hatalomért folyó osztályharc közepette nem tudja praktikus mércének tekinteni. " Ennek ellenére, Grezsa szerint „Elkötelezj magát a szocializmus ügye mellett. "Ügy véljük, e megállapításokat a kor ismeretében kell értelmeznünk. Mielőtt túlságosan belemerülnénk a részletekbe, tisztázandó mindjárt a kérdés: vajon Németh László, amikor értelmiségi társadalomról beszél, materialista 20 Borsos Miklós: Németh Lászlóról. 1980/12. 3-5 27 Csoóri Sándor: Első közelítés Németh Lászlóhoz, uo. 21—27 28 Grezsa Ferenc: A történelem vonzásában 1938-1944. Korszak és növésterv. uo. 28-35
