Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Németh László és az Alföld
Budapesten tanúja volt a 25. színházi bemutatójának, amikor is Berek Kad adta elő a Gyász monodráma-változatát. 18 Berek Kad nem tudta ugyan a regény lélektani mélységeit felvillantani, eleve márványba vésett, mítoszi alakként jelenítette meg Kurátor Zsófit, ám Ablonczy magát a vállalkozást követendőnek minősítette. „Kendik belátni színházaink, hogy a magyar dráma, a magyar szjnházgeneZJsét megteremteni nem lehet — többek között Németh László nélkül sem. " Ez a határozott, immár nem méricskélő vélemény is az ő tollából jelent meg. És Debrecen? -teszi fel a kérdést. Felidézi az egyik fővárosi rendező panaszát, aki debreceni éveiben a Papucshőst szerette volna megrendezni, de akadékoskodtak vele, így aztán néhány év múlva Budapesten vitte színre. (Ez minden bizonnyal Lengyel György) „Fájdalom, hog Debrecen ügyködése Németh László drámáinak érdekében igen szerény; legemlékezetesebb tett nem is a színházé, hanem az egyetemistáké, Németh László legkedvesebb darabját, a Sámsont mutatták be a\ egyetemi templom lépcsőjén " De még ugyanabban az évben újabb Németh-bemutatót tartottak Debrecenben, s az Alföldben is megszaporodtak a vele foglalkozó írások. (Eredeti műre az Alföld nem számíthatott, mivel más folyóiratok, elsősorban a Tiszatáj, már korábban szoros kapcsolatot létesítettek az íróval, illetve Németh László alkotóképessége betegsége következtében csökkent). A kecskeméti bemutató inkább ifjúsági előadásnak számított, s a maga nemében sikert aratott. Németh László utolsó évei és utóélete az Alföldben Még az író életében, 1974-ben látott napvilágot ^4 kísérletező ember recenziója. 19 (A szerkesztő vagy a nyomda hibájából egy téves alcím került a főcím alá: A Csokonai Színház felújítása) A recenzens némi rezignációval utal az író és közönsége újratalálkozására: ,V^Z Irodalom embere megelégedve teszj polcára a Németh László-életműsorozat legújabb kötetét: az együvé szánt írások az első (1963-as) kiadás után a Lányaimmal s néhány apróbb cikkel kiegészülve, végre összekerültek. Tudata polcán már régen elhelyezte, ismeri a 43 évet átfogó írások évgyűrűit, az életművet átszjóvőfontosabb motívumokat. De mit kezdjen a kötettel a könyvesboltban csellengő olvasó? Iroda lomoktatásunk jóvoltából kellő tisztelettel mered a könyvét dedikáló író bölcsességet (vagy beletörődést?) mosolygó könyvhátlapi fényképére. Vásárol és olvas: talán ugyanezzel az űres tisztelettel. A józanabb elébb a fülszöveget böngész} s összerántja a szemöldökét: ni csak, a mi írónk nem átallja legszemélyesebb ügyeit kiteregetni, most is lányairól, a vérnyomásáról ír. Figyelnek-e, szpronganak-e az eladók: a mi vásárlónk ennyi ellenkedés vagy tisztelet urán belemerészkedik-e ebbe a személyessége ellenére is nagyon-nagon közösségi könyvbe? Megadatik-e az tró18 Ablonczy László: Az írás ördöge. Németh László drámája Szegeden. 1970/6. 57-58. Uő.: A Gyász Pesten, a Cseresnyés Kecskeméten. 1971/2. 93-95 19 Zimonyi Zoltán: Németh László: A kísérletező ember. 1974/3. 77-79
