Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Németh László és az Alföld
nak, hogy a sznobságból vagy pletykaéhségből föllapozott kötet csatát nyerjen, az írásokban az olvasó ne Németh László hivalkodó erényeit, hanem egy általános és általánosítható életformát fedezőn fel?" Zimonyi Zoltán a dolgozat zárótételében fedi fel rezignációjának, sőt kételyének forrását. Németh László számára a moralitás, a közösségépítés, a minőség ethosza jelentette a forradalmat. Kérdés azonban, hogy a kulturális-társadalmi forradalom korszakában követhető-e ez a magatartásforma? Van-e affinitása az 1970-es évek olvasójának, hog)' a példát elértse? „S lesz-e ereje a könyvnek, hogy a terjengő közönyösséget, cinizmust, a félcsaládok szaporodását, a kispolgárias anyagiasságot fékezye, a\ embereket a mi közps ügyünk hámjába foga?" A Németh-életmű egyik alapellentmondását, egyszersmind művészi erényét és fogyatékosságát abban látja, hogy az író lírai alkat, ugyanakkor szubjektív írói alkata ellenére a közösség gondját-baját szólaltató és szolgáló irodalom híve. Németh Lászlóról halála alkalmából külön blokkal emlékezett meg a folyóirat. A végső számvetést Béládi Miklós készítette. 20 Béládi a magyar irodalom egyik legnagyobb szellemének nevezte, akinek életműve hatalmas tömbként áll az utókor előtt. „Hogy a regény-, a dráma- vagy a tanulmányíró áll magasabban, fölösleges kérdezni. Németh László mindegyik műfajban egyformán kísérletező ember, a legnagobbra törő szellem volt, mindegükben alkotott kiválót és akár egyetlen műfajban szerzett érdemei jogán is a klasszikusok közjjtt a helye. " Nyilassy Balázs megnevezte azokat a fonalakat, más szóval emberi magatartásának és írói üzenetének örökségét, amelyek Németh Lászlótól erednek. 21 Ilyennek látta a szolgálat-irodalom vállalását, a világperspektíva fontosságának felismerését, az átfogó szemlélet igényét, a humán és természettudományos kultúra összhangjának szintézisét, az erkölcsi affinitást, a gondolád-erkölcsi létezés már-már elérhetedenül magas szintjét stb. Az összeállítást egy kitekintés zárta Németh László lengyel fogadtatásáról. 22 Némethet nem könnyű fordítani, szögezi le a cikkíró, ám elsősorban polidkai okokkal magyarázható, hogy csak 1965-ben, az Iszony fordítása révén ismerhette meg nevét a lengyel közvélemény. S bár rövidesen megjelent a Bűn is, ugyancsak Camilla Mandral fordításában, majd 1970-ben az Irgalom, A. Sieroszewski fordításában, húszezer példányban. Irodalompolitikái megfontolások következtében a lengyelre fordított művek terén Illés Béla és Déry Tibor megelőzte. Az Irgalom révén Németh László népszerű íróvá lett a lengyelek körében. Érdekes azonban, hogy a regény kritikai visszhangja mérsékeltebb volt, mint a korábban megismert műveké. Ennek okát Zurowski abban látta, hogy a regényben az író helyenként túlzott részletességgel bonyolítja a cselekményt. 2(1 Béládi Miklós: Búcsúsorok Németh Lászlóról. 1975/5. 3-8 21 Nyilasy Balázs: Fonalak Németh Lászlótól, uo. 8-9 22 Molnár István: Németh László lengyelül, uo. 13—14
