Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

Berkes szerint a díszletek pontosak és hatásosak, és a dráma képi magragadásához szerencsésen járultak hozzá a maszkok és jelmezek. Magyari a díszleteket korhűeknek, a jelmezeket és maszkokat alkalmazkodóknak találta. Kijut Bényei elismerése a színészeknek is, különösen Lontay Margit (Vargáné), Kód Árpád (Varga Pál), Szabó Ibolya (Varga Pálné), Sárközy Zoltán (Jani) teljesítménye jelent számára élményt, Gerbár Tibor (Jóska bácsi) viszont nem elégíd ki, tudva azonban, hogy ezzel a szereppel mostohán bánt az író. Berkes és Magyari ugyanezeket az alakításokat emeli ki. Berkes talán egy árnyalattal kedvezőbben vélekedik Gerbár Tibor szerepformálásáról és a Sárközyét nem elemzi részletesen. E. Fehér Pál olvasatában Lontayn kívül minden színész egyenletes teljesítményt nyújt, kivéve a Gerbár Tiborét, aki félreérd szerepét, s jóságos bácsikát játszik. Leszögezi, hogy a debreceniek jó ügyet vállaltak, midőn „egy újabb drámát tettek eleven valósággá Németh László papírs%ínhá\ából. " Gábor István is részletesen elemzi Lontay Margit nemes, a művészelődökhöz méltó játékát, s jószerint minden szereplőt fenntartás nélkül dicsér, kivéve Gerbár Tibort, aki ugyan helyenként megnyerő, ám tőle „kissé súlyosabb, történelmibb karakter lett volna várható. " Greguss Ildikó ruhái közül egyedül a Bözsikéé nem tetszik neki. Papp Antal is elismeréssel ír Lontay Margitról, de leginkább Gerbár Tibor alakítását értékeli legtöbbre, mert szerinte ő kimozdul a naturalista stílusból. Kóti Árpád nevét viszont meg sem emlíd. Csapda, 1973. február 18. Minthogy az 1972/73-s évadban újabb Németh László darabot iktattak a Csokonai Színház programjába, arra lehet következtetni, hogy a második, sikeresebb bemutató növelte az érdeklődést az író munkássága iránt. Azonban inkább arról van szó, hogy ebben az évadban szerződött ismét Debrecenbe főrendezőnek Lendvay Ferenc, akiről tudva lévő, hogy elkötelezett híve volt Németh László munkásságának, már a Csapdát is rendezte Miskolcon. Ezúttal ismét a Puskinról szóló drámát választotta és mutatta be 1973 februárjában. Magyari Vilmos a Napló hasábjain visszatekint a dráma keletkezési körülményeire,

29 majd Gyárfás Miklóst idézve Németh László drámaíró művészetére tesz általános megjegyzéseket, amelyeket a Csapdátz is vonatkoztat. Eszerint Németh, a jó érzékkel felfedezett drámai helyzetet nem sűríteni igyekszik, hanem terebélyesíteni a részletekig. A darabjaiban szereplő történelmi és irodalmi személyiségek állandóan méltatják és magyarázzák egymásnak helyzetüket, „ta29 Németh László. Csapda. HBN, 1973. febr. 25. 5